Szabadságon

Mélységesen fel vannak háborodva a balliberális hölgyek és urak a Fidesz hazugságellenes kiáltványán; miközben a csalárdul átmentett hatalom birtokában és a büntetlenség tudatában továbbra is parttalanul hazudoznak. Pető Iván, a nagy stiliszta, egyenesen slamposnak nevezte a kiáltványt. Ezzel szemben az ő adósságcsökkentő választási programjuk korrekt volt: pontosan az ellenkezője az igaz.
A kormánypárti politikusok a jelek szerint nem tanultak az utóbbi hetek és hónapok fejleményeiből: ott folytatják, ahol a választási kampányban abbahagyták. Azt hiszik, a kormányzás éppúgy a virtuális térben történik, mint mondjuk a blogírás: sportot lehet csinálni a tények nagyüzemi megmásításából. Pedig például a hazug – szocialista, orwelli „újbeszél” nyelven: az igazságot minden részletében ki nem bontó – miniszterelnök, ha már nem hisz a számára és pártja szempontjából lesújtó népszerűtlenségi adatoknak, hihetne a fellépésein mind sűrűbben felhangzó füttyszónak.
A választási kampány idején már nyilvánvaló volt: a szocialisták és a szabad demokraták az időközi önpuccs ellenére is minden idők egyik legtehetségtelenebb kormányzását folytatják. Úgy növekedett az államadósság, hogy közben csúcsokat döntött a folyó államháztartási hiány is, s mivel jószerivel semmi érdemleges nem épült az országban, az emberek pedig főként hitelekből növelték fogyasztásukat, joggal vetődhetett fel a kérdés: hol a pénz? Ennyit ugyanis még hazavinni sem lehet. Akkor Gyurcsány, a főhazug, olyasmit mondott, hogy ott van az önök fizetésében meg az autópályákban. Azóta kiderült, hogy az autópályákban nincs ott, azok is hitelből épültek, hogy unokáink is törleszteni fogják. A közfizetéseket épp most akarják befagyasztani, így ott sem lehet. A téeszkönyvelőből lett pénzügyminiszter pedig (aki annyira kis formátumú, hogy még a megszorítócsomag névadója is a főnöke) simán titkosítani akar előlünk úgy ezermilliárd hiányt, homályos államérdekekre hivatkozva.
Azt is mondták, nem kérnek száz nap türelmet, szabadságra se mennek, egész nyáron a konvergenciaprogramot gyúrják, hogy a szeptemberi uniós ultimátumra készen legyenek vele. Erre Gyurcsány elmegy a Balatonra meg Hollandiába vitorlázni meg kormányozni tanulni (utóbbit hamarabb kellett volna), mintha nem is volna csődben a Magyar Részvénytársaság. (Copyright: Kóka János.) A konvergenciaprogram meg konvergálódjék maga, ahogy tud. Az önszabadságolás előtt még gyorsan kibérelte a végtelenül szervilis köztévé főműsoridejét televíziós szózat céljára, lehetőleg olyan pest-budai operisztikus díszlethatással, mint a múltkori Bush-beszédé a CNN-en. Igazat nem mondhat: marad hát színlelni boldog vezetőt. Aki elvonult meg nem érdemelt szabadságára, de még napokig úgy tűnik, hogy jelen van, mert a szolgamédia azt szajkózza, hogy ő bizony (a politikai konkurenciával ellentétben) közjogi méltóság. Sőt: kegyelmes úr.
A szocialisták meg nem tagadott elődeinek volt egy csúfondáros köszöntésük: Szabadság! Miközben – nulla szabadságfokot engedélyezve a más ízlésűeknek – lényegében kötelezővé tették ezt az üdvözlési formulát, suttyomban a szabadság totális felszámolásán, demokrácia helyett diktatúra teremtésén szorgoskodtak. Azaz még a köszönéssel is hazudtak. Gyurcsányék és Petőék azt hiszik, hatvan év alatt semmi sem változott. Tévednek. Betelt a pohár. Gyurcsánynak és az egész díszes koalíciójának mennie kell. Hosszú, nagyon hosszú szabadságra.