Szerelmi vallomás

Könyvesház

„Életre szóló barátság, életre szóló kaland, életre szóló halál” – három nagy téma. Fájdalmas emlékezés, önismeretkurzus a legmagasabb fokon. A sikeres költőként induló, kritikáiról és esszéiről is jól ismert Tóth Erzsébet ezúttal új műfajjal jelentkezett. Egy szakításokat, mással együttéléseket túlélő nagy szerelemnek és egy összetartó baráti társaságnak a krónikája ez a lírai elbeszélés. Emlékezetregény – mondja a Zalán Tibor által fogalmazott fülszöveg. Emléktöredékekből, levelekből építkező regény, Tóth Erzsébet vallatása egykori és mostani önmagáról. „Írom, írom, mintha önéletrajzot írnék, ha rólad írok, magamról… De az emlékezet nem megbízható. Megpróbálom a soraidból megközelíteni azt a személyt, aki akkor voltam, amikor a leveleid írtad hozzám.” A „ki lesz kicsoda ki mellett?” nagy kérdését.
Szól ez a kis kötet álmodozásokról, New Orleansról, ahol a szerző sosem járt, de ahova mindig vágyott; egy letűnt világról, ahol valaha otthon volt. A valamikor „nyüzsgő, élő, virágzó, lélegző, színtiszta zöld, fákkal, bokrokkal, kertekkel burjánzó városrészről”, ahol „már nincs élet”. A töprengésről, hogy „a szörnyű elválások után kinek rosszabb”. A szüleitől örökölt szerencsétlen génekről, hogy neki dolgoznia kell. Az igazi irodalomról, amelynek „elmebeteg bandaháborúhoz” semmi köze. Egy lélek arcairól, az ötvenesek nemzedékéről, akiket jó tíz éve kezdett kaszabolni a halál. Temetésekről, nekrológokról. Azokról a híres-nevezetes csütörtöki összejövetelekről, pályatársakról. A rendszerváltozás előtti és utáni abszurdokról, a halál megkísértéséről.
Szerepel a kötetben Tóth Erzsébet főként szájhagyományból ismert, „botrányos” szentendrei hozzászólása, amely a József Attila Kör tanácskozásán hangzott el 1980. október 31-én. Mit merészelt mondani? Többek között azt, hogy „Kádár János ’56-os és ’56 előtti szerepéről, létezéséről, tevékenységéről egy müncheni kiadó jóvoltából” olvashatott „igen érdekes dolgokat”. Az volt a könyv címe: Nagy Imre élete és halála. Több se kellett. A beszédből részleteket olvasott fel a Szabad Európa, a kört fölfüggesztették, a hozzászóló körül megfagyott a levegő. A szöveget huszonöt év elmúltával sem kérte tőle senki olvasásra.
Olyan ember megrázó vallomását olvassuk, aki csak magát képviseli, senki mást. Aki ha „sikert ír”, nem irodalmi sikerekre gondol. „Valami fontosabbra. Hogy nem sikerült az élet”, és hogy mégis mi sikerült. Síron túlra szóló szerelmi vallomása annak a férfinak szól, aki mellett „szebb volt az élet”, míg élt. Szinte félve olvassuk a bensőséges üzeneteket. Mintha levéltitkot sértenénk meg vele – akaratlan. Fölkavaró olvasmány.
(Tóth Erzsébet: Láncok a csuklón. Kortárs Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 1800 forint)