Tisztelt Szerkesztőség

Cs. Vevér Márta (Pápa): A vasúti szárnyvonalak felszámolásának hírére lelki szemeim előtt nyomban megjelent egy atyafi, amint pitymallatkor a felszedett sínpár helyén mezítláb bandukol. Vállán kampós botjára akasztva tarisznyája, kulacs, hamuban sült pogácsa. Másik karjára – kímélendő – bakancsa. Ügyei intézése miatt vágott neki az útnak, hogy valahol vasúti felszállás lehetőségéhez juthasson. Felette egy piros, kis helikopter tartotta őt szemmel. Találkozásuk örömére integettek is egymásnak, aminek az alant sántikáló kísérőszövegével is nyomatékot adott. Gondom nekem csak az, hogy nem tudom: hagyományőrzés, modernizáció, igazságosság, esélyegyelőség, szociális vagy liberális eszmeiség, netán túlmozgásos bátorság jegyében akar ez megvalósulni?

Ágoston János (Budapest): Csicsery-Rónay István, aki 1945– 1947-ben a Független Kisgazdapárt külügyi osztályának vezetője volt, meglepte a Magyar Nemzet olvasóit a Kitelepítés nagyhatalmi parancsra című dolgozatával, a július 14-i szám 19. oldalán. Rákos betegen, éjjel, izzadtan írom e pár sort. Az Úristen megengedte, hogy hitelesen írjak arról, mi is történt akkor a sváb kitelepítéseknél. A lap ezzel a dolgozatával felnőtt a magyar sajtó legjobb hagyományaihoz. Több füzet, kötet jelent meg az elmúlt időszakban, de ennyire nyíltan megmondani az igazságot egyiknek sem volt bátorsága. A potsdami értekezlet 1945. augusztus 2-i jelentésének XIII. paragrafusában olvasható a felszólítás. Mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a magyar kormányzatot a potsdami határozat. Biztonság okáért Magyarországon a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot (SZEB) bízta meg a határozat végrehajtásával. Augusztus 9-én a SZEB felszólította a magyar kormányt, hogy a legrövidebb időn belül készítse elő 450 ezer német nemzetiségű lakos kitelepítését. A SZEB tehát kollektív büntetésre akart minket kényszeríteni. A kommunistákon és a parasztpárton kívül minden párt megütközéssel fogadta a felszólítást. Főleg a Kisgazdapárt próbált tiltakozni, de minden párt mentesítési akcióba is kezdett – írta Csicsery-Rónay István. A Változó Világ 23. kötete – A magyarországi németek című – meg sem említi a potsdami értekezlet határozatát. Igen hasznos volna, ha a magyarországi németek lapja ezt a momentumot is kidomborítaná. Hiszen sokat foglalkozott a kitelepítés végrehajtásával. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség vezetője, aki a Tizedelő cédulák című dolgozatában foglalkozik a témával, újból kiemelhetné vastagabb betűkkel ezt a momentumot a Neue Zeitungban is és a Magyar Naplóban is. A németek létszámát túlértékelték az előírást adó hatóságok. Végül az amerikaiak lemondták a túlzott létszámot, így is 138 ezer németajkú magyar állampolgár került ki az amerikai zónába. Betegen is az a véleményem, hogy ezt az igazságot melegen kell tartani. Ismételni kell azt a momentumot is, hogy 1947-ben Rákosi a februári puccs után még ötvenezret küldött ki – ezúttal Kelet-Németországba.