Ilyenkor, vb-címmérkőzés előtt mindig az az első kötelező kérdés, hogy van, ám ezt most megelőzi az, hogy van Arabella és a kis „Madár”? – fordultunk két hamburgi edzés között pihengető klasszisunkhoz.
– Köszönöm szépen, jól, szépen gyarapszik a pocak s a kis lurkó is, már legalább harminc centi, mozog, mint az őrült. Általában esténként jövünk össze „hármasban” egy kicsit.
– Sikerült megállapodni a novemberre várható fiúcska nevében?
– Még nem, pedig egyre szorít az idő, de Arabella spanyolos hangzásút akar, én viszont magyarosat. Az biztos, hogy a vezetékneve Erdei lesz.
– S akkor jöhet a kötelező kérdés: hogy szolgál az egészsége?
– Hála istennek, minden rendben, ezúttal elkerültek a betegségek és a sérülések. Lelkileg sincs gond, a gyermekvárás csodálatos, boldog ember vagyok.
– Thomas Ulrich nyulával is minden rendben? Mert volt rá példa, hogy a tapsifüles gyengélkedése akadályozta meg a ringbe lépését…
– Ez igaz, de inkább ne figurázzuk ki Ulrichot, még rossz vért szül. Úgy tudom, becsülettel készül Berlinben, a német médiában már többször nyilatkozott, legutóbb a Bildben olvastam, hogyan akar legyőzni.
– És hogyan?
– Szerinte a meccs második felében ver majd meg, mert arra számít, hogy elfáradok. Ha sikerül, gratulálok neki, ám ezt alig hiszem. Nagyon jó állapotban érzem magam, annál többet nem lehet tenni az edzéseken a győzelemért, mint amennyit tettem.
– Helytállók azok az információim, hogy éppen a labilis idegzetű német sztár esetleges visszalépése miatt kijelöltek pótellenfelet is?
– Pontosan, úgy írtam alá a szerződést, hogy bármi történik Ulrichhal, lesz beugró. Azt nem tudom, kicsoda, de remélem, nem is derül ki.
– Máshogy állt hozzá a felkészüléshez amiatt, hogy hazai rivális, ráadásul klubtársa ellen bokszol?
– Nem, ugyanúgy csináltam mindent, mint eddig. Ez persze nem azt jelenti, hogy kevéssé lenne fontos nekünk a meccs: ha ő nyer, újra lesz német világbajnoka az Universumnak, ha én, megerősítem a pozíciómat, és kilépek a népszerűségbe. Hozzáteszem, a foci-vb után egyelőre erősebb a németekben a nyaralás, mint a boksz iránti vágy, de bízom benne, hogy a végére azért megnő az érdeklődés.
– Az Universumnak a múlt hét végéig volt német világbajnoka, Felix Sturm, de őt kiütötte a spanyol Javier Castillejo, és elvette tőle a WBA középsúlyú övét. A klubon belüli pozíciókat és személy szerint önt hogyan érintette ez az eset?
– Szerintem Sturm visszakapja majd azt a lehetőséget, amit most elszalasztott. Köztudomású, hogy nem én vagyok a legjobb barátja, de őszintén szólva sajnáltam, és megijesztett a mérkőzése. Nyerhetett volna, ha nem áll oda verekedni, hanem elmozog. Ebbe a hibába nem akarok beleesni Ulrich ellen.
– Mi lehet a követendő taktikája? Látta például a tavalyi Ulrich– Adamek meccset? Ott a WBC szervezet lengyel világbajnoka a meccs felénél egy látványos kiütéssel győzött.
– Adamek jól bokszolt, de gyorsabb vagyok nála, és jobb a lábmunkám. Ezt akarom kihasználni Ulrichhal szemben, s megelőzni őt balegyenesekkel. Megfigyeltem, hogy egyből reagál a támadásra és visszatámad, ezért kell hamar ellépnem az ütőtávból. Nem szívesen adnám át a kezdeményezést, de ha Ulrich olyan erőszakosan lép fel, inkább jöjjön ő előre, akkor is megütögetem ballal. Ezt a taktikát természetesen nem osztottam meg a német médiával, de abban talán bízhatok, hogy Ulrich nem olvas Magyar Nemzetet…
– Reméljük. A német klubtársa elleni derbi beleillik abba a korábbi tervébe, hogy már nem bokszol sokáig, de még készül igazi csúcsmeccsekre?
– Éppen kapóra jön elismertség szempontjából, szerintem újabb kapuk nyílhatnak meg előttem. Tudom, hogy Tiozzo nemrég visszatért és nyert, és még mindig el akarok jutni címegyesítő mérkőzésig. Tiozzóval vagy mással, mindegy.
– Ulrich, a címegyesítés és persze a család „vonzásában” mivel, hogyan kapcsolódik ki?
– Például a Winnetou-t olvasom németül. A második résznél tartok, Old Shatterhand éppen most birkózott le valakit. Sikerélményt ad, hogy értek mindent, de azért Ulrich ellen is hagynék magamnak belőle bőven.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
