Szlovákiát alig egy hónappal ezelőtt még a stabilitás, a kiszámíthatóság és a fenntartható fejlődés mintaképének tartották a nemzetközi pénzügyi és befektetői körök. Mára a helyzet száznyolcvan fokos fordulatot vett. Teljes a bizonytalanság és a bizalmatlanság a szlovák gazdaság jövőjét illetően, aminek konkrét megnyilvánulási formája például az, hogy az utóbbi két hétben – a Robert Fico vezette kormány megalakulása óta – a Szlovák Nemzeti Banknak háromszor is be kellett avatkoznia a pénzpiacon a korona védelmében. S nem is akármilyen mértékben, hiszen az elemzők szerint a jegybank devizatartalékainak csaknem egyötödét fordították a szlovák valuta mélyrepülésének megállítására.
A Robert Fico által létrehozott kormánykoalíció eleve bizalmatlanságot keltett. A pénzügyi és befektetői szférát azonban nem a szélsőséges politikai erők kormányzati szerephez jutása bizonytalanította el, hanem ellentmondó nyilatkozataik. A sor élén maga az új kormányfő áll, aki előbb az euró 2009-es bevezetését kérdőjelezte meg, amelyre szerinte csak akkor kerülhet sor, ha az az országnak és polgáraiknak előnyös lesz. Az üzenetet az elemzők úgy fordították le, hogy Fico akár a költségvetési hiány növelése árán is előnyben részesíti szociális ígéreteit a pénzügyi fegyelemmel szemben.
Az új kormányfő azután a magántulajdonhoz való viszonyban került ellentmondásokba önmagával. Ellenzéki politikusként ugyanis gazdasági hazaárulásnak nevezte a pozsonyi és a kassai repülőterek 66 százalékának eladását, s úgy gondolta, kormányfőként is bejelentheti: mindent megtesznek azért, hogy a két repülőtér állami tulajdonban maradjon. Amikor szakértők arra figyelmeztették, hogy most már magas árat fizethet Szlovákia egy bírósági perben a visszaállamosítás miatt, Fico módosított véleményén. Nevezetesen azt mondta, hogy amennyiben törvénysértés történt a magánosítás során, bírósági úton támadják meg a privatizációs szerződést. Csak azután mondták meg neki, hogy a vizsgálatok már lezajlottak, csak a versenyhivatalnak kell kimondania, hogy nincs szó monopolhelyzet kialakulásáról. Ekkor azt nyilatkozta – mellesleg Prágában, a nemzetközi sajtó nyomására –, hogy a magánosítást politikailag és gazdaságilag rossznak tartják, de ha a versenyhivatal mindent rendben talál, a kormány semmit nem tehet.
Hasonló módon kezelte Fico a Cargo Slovakia vasúti teherfuvarozási vállalat magánosítását is. Csakhogy közbeszólt az új közlekedési miniszter, aki szerint a magyar MÁV Cargo esetleges magánosítása miatt – mellesleg a Cargo Slovakia magánosítási tenderére a MÁV is jelentkezett, de csak az utolsó helyen végzett az értékeléskor a pályázata – valószínűleg mégis eladják a Cargo Slovakia egy részét, hogy tőkeerős partnere legyen a vasúti társaságnak, de az állam megtartja a részvények többségét. A kijelentés nyomán megint felmerült, hogy az új kormány a Cargóval kapcsolatban mégis visszaállamosít, hiszen az idén februárban lezárt és kiértékelt tenderben Pozsony még a társaság 66 százalékát ajánlotta fel a külföldi befektetőknek.
Legutóbb a Mol-csoporthoz tartozó Slovnaftot és a német– francia konzorcium érdekeltségében lévő gázműveket fenyegette meg Fico, mondván, a kőolaj és földgáz magas ára növeli a két cég bevételeit, és nyereségük csillagászati összegekre rúg, miközben a polgárok nem bírják megfizetni a kért összegeket. Ezért az új szlovák kormányfő bejelentette: tárgyalásokat kezd a két monopolhelyzetben lévő céggel, s ha azok önszántukból nem csökkentik a tarifákat, a kormány újra szabályozása alá vonja a benzin és a gáz árát, s ő mondja meg, mi mennyibe kerülhet. Az elemzők most abban bíznak, hogy az ellentmondásos nyilatkozatok megszűnnek, ha elkészül az új kormány programja. Bár vannak olyan vélemények is, hogy amennyiben Fico ígéreteihez híven belenyúl az adórendszerbe, s újra többkulcsos lesz az áfa, valamint a társasági adó, a befektetők bizonytalansága fokozódhat Szlovákiával szemben.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
