A vágy villamosa

Szegény jó Demszky Gáborra rájár a rúd mostanában. Ahelyett, hogy tengerparti villájában pihengetne, mint honi politikusaink némelyike, kénytelen a büdös, koszos, zsúfolt fővárosban futkározni a pénze után. A vágy villamosai, a milliárdos kampány-Combinók egész nyáron keresztbe tettek a város hercegének: vezetékeket szaggatnak, oszlopokat döntögetnek, lerobbannak, s úgy vonszolják magukat a fényes Nagykörúton, mint kiérdemesült bányalovak a cirkuszi parádén. A főpolgármester sürög-forog, összerántja szemöldökét, s már nekimenne bárkinek, akire cseppnyi felelősséget kenhetne: megfenyegeti a prémiumos BKV-vezért, a gyártó céget, talán még a villamossíneket is megbotozná tehetetlen dühében. Már azt várom, mikor bukkan fel délceg alakja a Blaha Lujza téren, amint álruhás hercegként szigorúan cenzúrázott – a városházán az előzetes hírkontroll a módi – szamizdatot osztogat a fedélnélküliek között a BKV viselt dolgairól. Hisz emlékszünk, milyen felháborodottan dudált ő maga is annak idején a kátyúk ellen, mintha neki semmi köze nem lenne azokhoz.
Mindegy is. Budapesten a „combinált” káosz az úr a tömegközlekedésben. Pedig Demszky azt hitte, a halkan suhanó, szupermodern, világbajnok hosszúságú Combinók új reményt csepegtetnek a fővárosi szavazók kissé megfáradt liberális szívébe, ehelyett azonban világraszóló szégyen – éppen az úszó Eb zajlik, s nyakunkon a Forma–1 mogyoródi futama –, sőt közröhej lett osztályrésze. Úgy látszik, már az MSZP is bánja, mint a kutya, amelyik hetet fialt, hogy oly könnyen megalkudott az SZDSZ-szel a főpolgármesterség kérdésében, s a szakmai mellett a politikai felelősség kérdését is firtatni kezdte Molnár Gyula, a szocialista majdnem-főpolgármester-jelölt. A BKV-vezér egyenesen szabotázsra gyanakodott, ám kiderült: nem járnak mifelénk villamosölő terroristák. Az SZDSZ – szokása szerint – nem lát itt semmi problémát, mindössze némi kis műszaki bakit. Jó, hogy ki nem jelentik: ezentúl minden járműnek alapvető villamosi joga, hogy lerobbanjon, a buszoknak, hogy kiégjenek stb. A Siemens meg mossa kezeit: végül is ők olyan járművet gyártottak, amilyet megrendeltek, ráadásul még jótékonykodtak is: kérdezzék csak meg azokat a hajléktalanokat, akiknek milliós bankszámlájuk lett hirtelen (ezt egyébként a rendőrség is szívesen megtenné).
Persze, a dolog már az elején el lett … rontva. A Combinókat – igaz, egy másik típust – lassan már Európa-szerte a lerobbanás, meghibásodás világbajnokaiként tartják számon, ennek ellenére mégis ragaszkodtak a város hozzáértő vezetői ehhez a gyártóhoz. Az ellenzék hiába ágált, meg sem hallották a figyelmeztető szavakat. Az még hagyján, hogy a fél várost át kellett építeni – újabb milliárdokért –, ám aki egyszer is utazott a szűk utastérbe préselődve egy kánikulai napon e nagyszerű járművön, már-már az ájulás határán (légkondit természetesen nem rendeltek hozzá, igaz, legalább megfelelően nyitható ablakokat sem), az erős nosztalgiával gondol a kiöregedett 4-es, 6-osok barátságos zörgésére. Hirdethetik sokszor tízmilliárdért a baráti médiában a Combinót, aki teheti, nem szívesen száll fel rá.
De nézzük a jó oldalát! Demszky villamosa talán őt magát is átviszi a holnaputánba. Tizenhat évnyi városrombolás után lehet, a saját főpolgármesteri sírját ásta meg a vágyott villamosokkal. Hogy negyvenmilliárdba került mindez? Jó, egy kicsit nagy ár, de Demszky nélküli Budapestért, lehet, nem fölösleges pénzkidobás.