Ausztrál csavar

Ünnepre, a bor, a gasztronómia, a borkultúra ünnepére készül a 15. jubileumi borfesztivál szeptember 6–10. között a budai Várban és Szentendrén a skanzenban. A fesztivál, amely Magyarország legrangosabb borszakmai rendezvénye és a magyar borok legnagyobb hazai seregszemléje, az idén már öt napon át várja a látogatókat. A Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. eseménysorozata az elmúlt évtizedben népszerű turisztikai, idegenforgalmi eseménnyé vált, és a borhoz kötődő színvonalas kulturális és gasztronómiai programokat kínál. A korábbinál nagyobb területen méreti meg a közönséggel kiváló borait 15 ország 200 borászata – közöttük több világhírű ausztrál is. Különlegesség, hogy a grillételek, sajtok széles választéka mellett az idén külön halterasz várja az érdeklődőket, és a pogácsa lesz a gasztronómiai kínálat főszereplője. Lesz gálakoncert, fotókiállítás, boregyetem, VinAgora borbírálat a látogatóknak, szüreti felvonulás, pezsgő- és szarvasgomba-lovagrendi avatás, szüreti sokadalom a szentendrei skanzenban, valamint jótékonysági borárverés.

Különösen érdekes az európai borreform árnyékában megismerkednünk egy olyan ország borászatával, borkultúrájával, ahol folyamatosan növekszik a szőlőterület nagysága, az évente megtermelt bor mennyisége, az export pedig robbanásszerűen megemelkedett az utóbbi évtizedben. A találkozásra az idei borfesztivál ad alkalmat, amelynek vendége Ausztrália.
A borszőlő termesztése az első telepesek érkezésekor kezdődött a távoli földrészen, már az 1788-as első flotta rakományában is helyet kaptak a szőlőtövek. A világ legrégebbi ültetvényeinek egy része is Ausztráliában található, mivel az ország borvidékeinek többsége megmenekült a filoxérajárványtól, amely Európában a XIX. század végén kipusztította a szőlőterületek jelentős részét.
Jelentősebb bortermelés az 1850-es években, a Victoria államban kitört aranyláz után kezdődött, amikor a népesség megháromszorozódott, és létrejött egy tehetős középosztály, amely az étkezésekhez szívesen fogyasztott bort. Az igazi felemelkedésre azonban a XX. század végéig kellett várni. Az ausztráliai borimport 1981-ben még meghaladta a kivitelt, mára viszont az export értéke megközelíti a hárommilliárd ausztrál dollárt. Ebben nem kis része van a borszektor és az állam összefogásának, egy hosszú távú stratégia kidolgozásának és az ezzel megalapozott közös marketingtevékenységnek, valamint az új borászati technológiák alkalmazásának, továbbfejlesztésének. Ez utóbbi adta talán a legtöbb alkalmat a vitára Európa és az „új világhoz” tartozó Ausztrália között. Az ötödik kontinensen az elsők között vezették be a számítógép által vezérelt, hűthető és nyomásszabályozással ellátott rozsdamentes acéltartályokat vagy éppen a parafa dugót helyettesítő csavarzárat. A szőlőtermő terület a sikerek hatására az 1990. évi 60 ezer hektárról 2005-re mintegy 170 ezerre nőtt, az éves bortermés pedig elérte a 11 millió hektolitert. Mindezek eredményeként Ausztrália az új bortermelő államok talán legmarkánsabban fejlődő tagja, és nemzetközi szinten bornagyhatalommá vált. A bortermelés a kontinens délebbi, mérsékeltebb éghajlatú tájain, elsősorban Új-Dél-Wales, Victoria, Dél-Ausztrália államokban, valamint Nyugat-Ausztrália délnyugati csücskén zajlik. A 60 borvidék közül a legjelentősebbek Riverland, Murray Darling, Riverina, Barossa Valley, McLaren Vale.
Bár a szőlőterületek 59 százalékán kék szőlőt termesztenek, az ausztráliai borászok megbízható minőségű, kedvező árú chardonnay-ikkal aratták kezdeti sikereiket az angol piacon. A fehér fajták közül jelentősek még a sauvignon blanc, a semillon, a rajnai rizling, a viognier és napjaink divatbora, a gyümölcsös, friss pinot gris (szürkebarát).
Ausztráliára gondolva az átlagfogyasztónak mégsem a fehér borok jutnak eszébe először, sokkal inkább a fogalommá vált siráz (vagy szirá), Ausztrália zászlós vörösbora, amelyet ma már a legnagyobb területen termesztenek. Ez a perzsa eredetű, majd Franciaországban syrah néven elterjedt szőlőfajta egy másik kék szőlővel, a cabernet sauvignonnal adja a területek mintegy egyharmadát. Fontos szerep jut még a merlot-nak, a pinot noirnak és a colombardnak is.
Az ausztráliai borok kezdetben kitűnő ár-érték arányukkal harcolták ki helyüket a világpiacon, majd áraik a hírnevük növekedésével párhuzamosan emelkedtek, persze az ésszerűség határain belül. Borászaik stratégiájának alapja az „ausztrál bor” mint márka bevezetése volt, illetve jellegzetes szőlőfajtáik hangsúlyozása, divatossá tétele. Legfontosabb exportpiacuk Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Kanada és Németország, mostanában pedig legfőképpen a Távol-Keletre koncentrálnak, de nem tévesztik szem elől Oroszországot és Kelet-Közép-Európát sem.

A borfesztiválon szeptember 6-tól a következő ausztráliai pincészetekkel találkozhatnak az ausztráliai kereskedelmi kirendeltség (Austrade) és a magyar importőrök szervezésében a budai Vár Oroszlános udvarán: Penfolds, Lindemans, Rosemount, Alkoomi Wines, Cassegrain Wines, Rymill Coonawarra, Trentham Estate, Rosenvale Wines, Dalrymple, DiFabio, Springvale, Deakin Estate, Katnook Estate, Wombat Hill, Gordon’s Crossing, Bandicoot Estate, Peter Lehmann Wines, 1847 (Curnow Estate), Cape Mentelle.