Az utolsó oligarcha

Hogy ki is az oligarcha? A közkeletű moszkvai vicc szerint, aki már börtönben ül vagy nemsokára oda kerül. Az oligarchák tíz évvel ezelőtt robbantak be igazán az orosz köztudatba, amikor tizenhárom üzletember nyílt levélben fordult a társadalomhoz Jelcin újraválasztása érdekében. Az úgynevezett hét bojár aztán meg is nyerette a választást a népszerűtlen elnökkel, és innentől lényegében ők irányították az országot. S ebben van a rendszer lényege. Mint ahogy a Kommerszant Vlaszty körkérdésére a moszkvai főnyomozó, Ivan Gluhov fogalmaz, oligarchák azok az emberek, akik pénzük segítségével befolyással vannak a hatalomra. Megjegyzi, aki a gazdaság fejlődése, az ország javára használja gazdagságát, az tiszteletet érdemel, ám akit sötét cél, kizárólag a haszonszerzés mozgat és a pénzt még külföldre is menekíti, az az ő szemében egyszerűen bűnöző. Az oligarchák csillaga Oroszországban leáldozott, ám ez nem azt jelenti, hogy ma ennek nevezhető üzletemberek ne lennének. Jurij Szkuratov volt főügyész szerint az oligarchák rétegként kipusztíthatatlanok, csak az állam erejétől függően néha csendesek, mint ma, míg máskor ambiciózusak, mint Jelcin idején voltak. Aki ezt nem értette meg, az ma már nem oligarcha, aki pedig fogta a változásokat, az nyugodtan megvásárolhatja a Chelsea-t. Mint megjegyzi, ma még mindehhez megjelentek az államkapitalizmus oligarchái, mint Szecsin vagy Szurkov.
Az oligarchák kilencvenes években virágzó világának azonban vége, ilyen értelemben – mint az exminiszterelnök Szergej Sztyepasin megállapítja – közülük az utolsó Mihail Hodorkovszkij volt, aki még a parlamentet is a kezében kívánta tartani. A Jukosz egy esztendeje nyolc évre ítélt egykori elnökének megítéléséről megoszlanak a vélemények. Sokan kiváló elmének, a hatalom áldozatának tartják, mások azt sajnálják, hogy csak ő ül az oligarchák közül börtönben, míg a legtöbben minden értelemben igazságosnak tartják a büntetését. „Mindenről ő tehet – mondja a Művészetek Akadémiájának elnöke, Nyikolaj Petrov –, hiszen becsületes módon nem lehet így meggazdagodni.” A vologdai kormányzónak, Vjacseszlav Pozgaljovnak az jut róla eszébe, hogy a pénz nem minden, míg penzai kollégája, Vaszilij Bocskarjov szerint jobban kellett volna szeretni a hazát, nem csak önmagát. A nép hangján szólal meg az egykori védelmi miniszter, Igor Rogyionov, aki szerint a minden áron a pénzt hajszolók, mint Hodorkovszkij, s mellesleg egytől egyig zsidó társai, egyszerűen betegek.