Fegyverdörgés békeidőben

Nem egészen egy hét leforgása alatt két tragikus esemény is az ukrán hadseregre irányította a figyelmet, újfent megerősítve, hogy valami továbbra sincs rendben náluk. Az első esetben a Poltaván állomásozó katonai alakulatánál az ügyeletes tiszt lőtte agyon az egyik közlegényt, a másikban pedig az egyik közkatona ejtett fegyverével halálos sebet a társán.

A történtek, annak ellenére, hogy közöttük mindössze öt nap telt el, lehetnek akár véletlenszerűek is, hiszen azt azért mégsem lehet állítani, hogy az ilyen és az ehhez hasonló események naponta fordulnak elő a hadseregben. Ilyesféle utalást tett első nyilatkozatában maga a védelmi miniszter, Anatolij Hricenko is, aki a bocsánatkérés és a mindenre kiterjedő alapos vizsgálat lefolytatásának, valamint a vétkesek felelősségre vonásának ígérete mellett arra is utalt, hogy a közlegényt tarkón lövő őrnagy pszichikailag válságos állapotban volt. Nos, ami a válságos állapotot illeti, ennek tényét megerősítette az azóta elvégzett vizsgálat is, amely szerint az őrnagy annyira részeg volt, hogy valóban nem lehetett beszámítható állapotban. Tizenkilenc éves áldozatának viszont mindössze másfél hónapja volt még a leszerelésig.
A másik tragédia pedig Kijev megye katonai lőterének egyik oktatótermében következett be. A sorköteles kiskatonák a fegyvereiket tisztogatták, amikor egyikük rá akart ijeszteni barátjára. AK–74-es géppisztolyát társára emelte, kibiztosította, és meghúzta a ravaszt. A fegyver pedig, amelynek állítólag üresnek kellett volna lennie, eldördült, és a kiskatona meghalt. A Bila Cerkva-i katonai ügyészség azonnal megkezdte a vizsgálatot, amelynek befejezéséig a gyilkosság gyanújával vádolt közlegényt a helyi fogdában őrzik.
Elemzők szerint nyilvánvalóan egyedi történésekről van szó, csakhogy az ilyen és ehhez hasonló esetek meglehetősen nagy számban fordulnak elő, ami ismételten csak azt bizonyítja, hogy egyfelől, súlyos gondok vannak a hadseregben uralkodó közállapotokkal, másfelől pedig gyakorlatilag évek óta nem történik semmi érdemleges változás. Legfeljebb a személyek és a rangok változnak, de minden más egyéb változatlan marad. S velük együtt a tragikus események is. Az ukrán fegyveres erők szolgálati főosztályának adatai szerint tavaly például 101 haláleset történt. A listát a tiszti állomány vezeti 41 személy elvesztésével. A szerződéssel szolgálók vesztesége 18, a zászlósoké 16 fő. És nem szerezhet örömet családjának többé 26 sorköteles kiskatona sem, akik nyilvánvalóan türelmetlenül számolták a leszerelésükig hátra maradt napokat. Közülük 19-en öngyilkosok, 30-an pedig közlekedési balesetek áldozatai lettek, 9-et polgári személyek gyilkoltak meg, 6 emberrel a villanyáram végzett, 5-en vízbe fulladtak, 4-en alkoholmérgezésben hunytak el. Ezenkívül 125 személlyel szemben indítottak büntetőjogi eljárást a szolgálati szabályzat megsértése miatt. 1992 és 2005 között összesen 3171 személy vesztette életét a hadseregben, akik közül 1591-en szolgálati kötelezettségük teljesítése közben lelték halálukat. Az idén pedig már ötvenen vesztették életüket. Ez egyáltalán nem kevés, hiszen béke van. Vajon hány halálesetnek kell előfordulnia ahhoz, hogy végre valaki komolyan rászánja magát arra, hogy rendet, fegyelmet teremt a hadseregben is?