Janukovics, a kitartó

Meglehet, igaza van azoknak az elemzőknek, akik szerint nem volt igazán nagy diadalmenet Viktor Janukovics visszatérése a hatalom Olümposzára, hiszen legnagyobb ellenfele, Viktor Juscsenko államfő minden lehetőt elkövetett azért, hogy az utolsó pillanatig kétségek között tartsa, miközben ügyes taktikázással megnyesegette szárnyait. Viktor Nebozsenko politológus szerint ugyanis az államfő a nemzeti egységről szóló egyezmény elfogadtatásával mindenképpen taktikai győzelmet aratott nagy ellenfelével szemben.
Viktor Janukovics az ukrán politika egyik legellentmondásosabb alakja, amit szemléletesen tükröz életrajza, a büntetett előélete és a hallatlanul nagy ívű politikai pályafutása is. Az elnökválasztás után ugyan sokan leírták, ám a most 56 éves politikust nem olyan fából faragták, aki egykönnyen megadja magát. Életpályájának elemzői szerint a rendkívül határozott és magabiztos Janukovics számára a hátrányból indulás különben sem jelent tragédiát. Volt gázvezeték-szerelő, autóhegesztő, majd egy közlekedési vállalat igazgatója, ahonnan már egyenesen vezetett az útja egyre magasabbra a politikai ranglétrán. Rövid idő alatt ugyanis a donyecki politika színpadának egyik legbefolyásosabb szereplőjévé lépett elő. Diplomát a Donyecki Állami Műszaki Egyetemen szerzett, a közgazdaság-tudományok doktora, professzor, az Ukrán Közgazdaság-tudományi Akadémia tagja – bár ellenfelei ez utóbbit éppoly szépítésnek tartják, mint a sötét ifjúkorának elhallgatását. 1997–2002 között már a megyei közigazgatás elnöki tisztségét töltötte be, amelyből nem kis meglepetésre, az államfő a kormány élére emelte. Annak idején azt rebesgették, Leonyid Kucsma azért választotta éppen őt, hogy a már túlságosan is nagy befolyással rendelkező kijevi klán nyomását a donyeckiekkel ellensúlyozza.
Kormányfőként ugyan nemigen csillogtatta politikai erényeit, ennek ellenére 2004-ben Kucsma őt szemelte ki utódjának is, ám az akkori események, a „narancsos” forradalom legnagyobb ellenfele, Viktor Juscsenko győzelmét eredményezte. Janukovics azonban ezúttal sem adta fel. Az ország legnépesebb pártjának elnökeként, a választók 32,17 százalékának támogatását megszerezve, meggyőző sikert aratva került be a parlamentbe, ahol ma a Régiók Pártja 186 mandátummal rendelkezik. Kinevezése kormányfővé mégsem volt egyszerű.