Kampány Katrina nyomában

Egy éve sújtott le Amerika déli államaira – különös tekintettel a louisianai New Orleans nagyvárosára – a Katrina hurrikán, amely nemcsak 1800 ember életét oltotta ki, hanem végérvényesen a mélybe taszította George W. Bush amúgy sem magas népszerűségi mutatóit. Az akkori tétlensége miatt máig kárhoztatott elnök most a katasztrófasújtott, immár újjáépülő övezetben igyekszik támogatásáról biztosítani a helyieket, egyben javítani republikánus párttársainak mandátumszerzési esélyeit az októberi törvényhozási választások kampányában.

Bush stábja mindent megszervezett az elnök keddi látogatására. Részt vettek a Szent Lajos- katedrálisban megrendezett emlékező szertartáson, melyen az emberek az összetartozás jeleként megfogták egymás kezét, és zsoltárokat énekeltek. Ezt követően ellátogattak Fats Domino (a Blueberry Hill című szám előadója) lakására a munkásnegyedbe, ahol a népszerű fekete énekes számára pótolták a hurrikán idején elveszett – még Bill Clintontól kapott – állami kitüntetését. New Orleans kilencedik kerülete összesen 129 embert vesztett a katasztrófa napjaiban, sokan saját házuk padlásán fulladtak meg, miután augusztus 29-én a hurrikán által gerjesztett áradat áttörte a várost védő gátrendszert.
Bush egy középiskola tornacsarnokában tartott beszédében az együttérzés szavain kívül – melyekkel egyben elismerte, hogy a kormányzat minden szinten hibázott – bevetette a politikai kommunikáció más trükkjeit is. Ígéretet tett, hogy a Mexikói-öbölben folytatott olajkitermelés jövedelméből a jövőben nagyobb részesedést kaphat a város és Louisiana állam – legalábbis a helyi demokrata vezetők követelésének engedve erre vonatkozó törvényjavaslatot nyújt be a kongresszus elé. Az ígérgetésbe beszállt Laura, az elnök felesége is, amikor a közoktatás javításáról beszélt, és arra szólította a tanárokat szerte az országban, hogy menjenek a katasztrófasújtott övezetbe dolgozni. Az elnökkel szembeni érzületeket jól illusztrálta, hogy amikor egy étterembe ment kíséretével, a pincérnő nyíltan megkérdezte tőle, ismét hátat fordít-e neki, Bush meglepetten – az eset tanúinak nevetése közepette – úgy felelt: „Nem, asszonyom, még egyszer nem.”
Bush nem csak államférfiúi protokollteendői közé iktatva látogatott el az amerikai Délre. Republikánus párttársainak kíván közvetett segítséget nyújtani, akik eléggé rossz előérzettel készülnek az őszi törvényhozási választásokra. Sokan közülük nem is nézik jó szemmel az elnök kampányolását, mondván, épp eléggé nehéz leküzdeniük azt a hátrányt, amelyet Bush kormányzása (a terror elleni és az iraki háború vagy éppen a Katrina elégtelen kezelése) okoz nekik, nincs szükség arra, hogy a választókat újra és újra emlékeztessék, hogy a jelöltek politikailag ehhez az elnökhöz kötődnek. A közvélemény-kutatások alátámasztják azok aggodalmait, akik szerint Bush túlzott szereplése „lehúzza” őket: ma az emberek még rosszabbul ítélik meg az elnök felelősségét az egy évvel ezelőtti eseményekben, mint közvetlenül azokat követően.