Káosz uralkodott a rakparton

Sírógörcsöt kap az egyik rendőr a Lánchíd budai oldalának közelében, miután társaival két embert már csak holtan tud kiemelni a vasárnap esti viharban kidőlt fa alól. A környék olyan, mintha háború dúlt volna. A deréknyi vastagságú fa törzsénél keresztbe törve zuhant az éppen alatta felállított sátorra, melynek tartóoszlopai pálcikaként törtek össze a nagy teher alatt. Az egyik áldozat még gyerek. A kiszolgáltatottság nyomasztó, az égiek haragjával szemben az utcákon, tereken rekedtek tehetetlenek. A villámlás összeolvad a tűzijáték fényeivel, ami a száz kilométeres szélben szinte apokaliptikussá teszi a hangulatot. Ezt az érzést csak erősíti, hogy a vihar este kilenckor, az első rakéták kilövésével majdnem egy időben kezdte meg tombolását. A Fő utcában szilánkok hevernek az úttesten, óriási szerencse, hogy a zuhanó ablaküveg senkire sem esett rá.
A kocsmák, vendéglők, üzletek megtelnek az elázott emberekkel, sokan a lakóházak kapuit belökve próbálnak menedéket találni. Mások jobb híján az alagútba futnak. A Bem tér egyik sörözőjében az első percekben viszont még kifejezetten jó a hangulat, amit a gyorsan fogyó gyomorkeserűk csak fokoznak. Fél óra múltán azonban már befutnak az első kósza hírek, hogy sok a sérült, halottak is lehetnek. Mindenki szeretteit hívogatja, ám a mobilhálózatok túlterheltek. A hangzavar alábbhagy, sokan ismeretlenként is közös asztalhoz ülnek, s a velük történtekről mesélnek. Többen kamerás mobiltelefonjukkal, digitális fényképezőgépükkel készült fotóikat mutogatják, ám hamarosan rájövünk, hogy a valódi kép ennél is borzasztóbb. Megtudjuk, hogy a Lánchídnál igen nagy a baj, így ahogy csillapul a vihar, útnak indulunk. Az utcán teljes a káosz, szirénázó autók sietnek minden irányba. Az egyik rendőrségi járművet autómentő szállítja el. Az aszfaltot mindenhol szétázott papír, perec és kalács furcsa elegye borítja, üdítőspalackok és sörösdobozok hevernek szerteszét. „A főpolgármester egyszer már tornádóriadót fújt, most miért nem állította le ezt az egészet?” – teszi fel kérdést a Clark Ádám téren egy fiatal férfi.
A hidat fiatal rendőrök biztosítják. Senki nem mehet fel, hiszen nem tudni, milyen állapotban vannak a pirotechnikai eszközök. Mint egyikük mondja, még egy esőkabátot sem kaptak, pedig a központban már jó előre tudták, hogy vihar közeleg. A bőrig ázott járőr állítása szerint semmiféle információt nem közölnek velük, annyit tud csak, amit lát. De az is épp elég, hiszen szemtanúja volt, amint kimenekítik a vízbe esett embereket. Nem sokkal korábban még a Döbrentei téren volt szolgálatban, ott tudomása szerint nincsenek sérültek. Nem messze innen azt mesélik, vannak, akik mások tragédiájából is hasznot próbálnak húzni, s kihasználva a káoszt, mindent elloptak a boltosoktól, amit csak tudtak.
Kora hajnalban még szirénák hangja töri meg a csendet. A pusztítás a tűzoltók számára is megdöbbentő, pedig már megtapasztalhatták, hogy az utóbbi években még a tűzijáték sem zajlik le baj nélkül.