Katonadolog

Olvasom, hogy néhány hete az APEH sajtóosztályán dolgozik a pénzügyi tárca szakállamtitkárának, Katona Tamásnak a fia. Nyilván véletlen az egész, éppen arra járt a gyerek, a bejárati kapunál meg ki volt írva, hogy APEH-sajtóst sürgősen felveszünk, az sem baj, ha édesapja a pénzügyi tárca szakállamtitkára. Szaladt is haza lelkendezve Katona Tamás fia: Édesapám, aranyat leltem, beálltam APEH-sajtósnak, nagy ember lettem, holnaptól talicskával tolom haza a pénzt!
Összekacsintásról, ilyesmiről természetesen szó sem lehet, idősebb Katona Tamást esküje kötelezi, hogy korrekt munkát végezzen, a kis Katona pedig már annak is örül, hogy sajtós lehet az APEH-nál, közvetlenül az aranybánya bejáratánál.
Szerencsés találkozás az ilyen, képzeljük el, esténként, a vacsoránál találkozik a két férfiember, elköltik a kosztot, beszélgetnek keveset, majd megszólal az APEH-sajtós, mi újság odabent a pénzügyön, édesapám, de ne kerteljen, mondja meg az őszintét. Ezek a spontán kapcsolatok a legszebbek. A papa meg a fia. Úgy tök véletlenül. A gyerek arra járt, a fater meg már korábbról ott volt, csak később vette észre az éppen arra járó fiát. – Hé, nem akarsz APEH-sajtós lenni? – kérdezte a papa, mire a gyermek ellágyult, s azt mondta, feltétlenül a cégnél szeretné letölteni, ami neki még hátravan, ha mégsem így alakul, nekimegy a megáradt Szilas-pataknak. Vagy elmegy betyárnak a Bakonyba.
A lényeg: szép karrier előtt áll Katona Tamás fia. Kiköpött apja. (Bár ő most bukni készül.)