Kitálal a menekülő kijevi ezredes

Egy magas rangú titkosszolgálati tiszt szökése a laikusok számára önmagában érdekes. Hát még akkor, ha beszélni kezd, mint azt az Ukrán Biztonsági Szolgálat Oroszországba menekült volt ezredese, Valentyin Krizsanovszkij tette. Az ilyen kitálalások mögött mindig meghúzódnak ilyen-olyan motivációk, ám a Moszkovszkije Novosztyi számára adott interjúban elmondottak akkor is megdöbbentők, ha mindennek csak a fele igaz. A kulisszák mögé bepillantást engedő mondatok ugyanis rávilágítanak Ukrajna elmúlt éveinek mindent átható összefonódásaira, korrupciójára, a politikai elit züllöttségére.

Krizsanovszkij még 2005 novemberében tűnt el Kijevből, s az akkori lapinformációk arról szóltak, hogy az ukrán titkosszolgálatok rabolták el volt munkatársukat. Jó fél évi csönd után, idén július elején tűnt fel az exezredes neve, immár az orosz lapokban, amelyek arról adtak hírt, hogy Tverben fogták le a kijevi titkosszolgálatok elől bujkáló, korábban Oroszországot, majd 1994-től Ukrajnát szolgáló biztonsági tisztet, aki azóta már szabad és felújították orosz állampolgárságát. (Az, hogy egy moszkvai katonai felderítő miként igazolhat át a szomszédos ország hasonló szervezetéhez, első pillantásra meglepő lehet, ám sokat elárul a szétválás bonyolultságáról, a térség gondolkodásáról.) Kijevben hatalommal való visszaéléssel, zsarolással és gyilkosság megszervezésével vádolják Krizsanovszkijt, aki szerint üldöztetésének egyedüli oka, hogy magas rangú politikusok és titkosszolgálati vezetők bűnös viszszaéléseit leplezte le. Egyszóval, túl sokat tudott.
Krizsanovszkij számára a komoly problémák azután kezdődtek, hogy 2005. november 11-én sajtókonferencián több törvénysértéssel – közte nyolc tonna, atomerőművekben és fegyvergyártáshoz használt ritkafém eladásával Kínának – vádolta meg az ukrán szolgálatok vezetőjét, Igor Drizscsanijt. Még aznap este rálőttek az extisztre, aki a golyóálló mellénynek köszönhető megmenekülése után elhagyta Ukrajnát.
Az ezredes ukrajnai pályafutása egyébként is olyan volt, mint egy hullámvasút. Még 1999-ben például azért kellett távoznia a katonai felderítéstől, mert kompromittáló adatokat gyűjtött az elnök egyik közeli munkatársáról, Alekszandr Volkovról. Mint Krizsanovszkij elmondja, erre egyenesen Leonyid Kucsmától kapott parancsot, aki azt gyanította, hogy tanácsadója jelentős összegeket helyezett el belga bankokban. Volkov azonban tudomást szerzett arról, hogy nyomoznak utána, s számon kérte ezt Kucsmán, aki a felderítőre hárította a felelősséget. Az ezt követően tudását, ismereteit kényszerűségből az üzleti szférában hasznosító Krizsanovszkijt 2004-ben találták meg ismét a szolgálatok, s kérték fel arra, hogy segítsen a korrupció elleni harcban. Mint fogalmaz, Ukrajnában ekkor katasztrofális volt a helyzet, s nem ezreket vagy milliókat, hanem milliárdokat loptak el. Az álexport utáni adó-visszatérítésekből csupán egy ügyletben 100 millió dollárral károsították meg az államkincstárt. E machinációkban részt vettek az illetékes szolgálatok vezető munkatársai is, akik úgy érezték, hogy Krizsanovszkij beleköpött a levesbe. Néhány hónap alatt ellehetetlenítették. Először csak figyelmeztették, hogy inkább a családjára és a gyerekeire ügyeljen, majd eltávolították, és négy feljelentést is tettek ellene. Ebben közreműködtek a szolgálatokkal jó kapcsolatot ápoló és a különböző exportügyletekből, lopott autók eladásából busás hasznot húzó félvilági üzletemberek is. Az egyik ügyészségi kihallgatáson állítólag meg is mondták neki, hogy zavarja volt főnöke köreit. Jóakarói tanácsára megpróbált békülni Drizscsanijjal, eredménytelenül, s ezt követte a már említett sajtóértekezlet, majd a merénylet.
Mindezek már sok tekintetben érzékeltetik a tragikus ukrajnai állapotokat, amelyet csak mélyítenek Krizsanovszkijnak a politikai szféra érintettségéről, választások előtti „furcsaságairól” elmondott szavai. Az exezredes szerint a hatalom folyamatosan lehallgattatta mind Viktor Juscsenko, mind pedig Viktor Janukovics stábját. A Kucsma–Medvedcsuk kettős a tiszt információi szerint a hatalom megtartására készült. Rendkívüli állapot kihirdetését, Kucsma megbízatásának meghosszabbítását, majd parlamenti rendszer bevezetését tervezték.
A kijevi tüntetéseket szerinte Janukovics erővel verte volna le, ám ebben az erőszak szervezetek vezetői nem támogatták. A kormányfő állítólag ezért megfenyegette Kucsmáékat, akik válaszul a szavazatok meghamisításáról adtak át felvételeket Juscsenkóéknak. Mint azonban Krizsanovszkij megjegyzi, a szavazatokat minden párt hamisította, s a Juscsenkóék operatív megfigyeléséből származó információk még valakiknek jól jönnek majd egyszer. A tiszt megerősíti, hogy a „narancsosokat” támogató orosz oligarcha, Borisz Berezovszkij segítségével robbantás készült Juscsenkóék stábjánál, amelynek célja az ellenzék népszerűségének feltornázása volt. Minderről az exezredes szerint a szolgálatok mindent tudtak, mint ahogy közreműködtek a később az Egyesült Államokban elítélt korábbi kormányfő, Pavel Lazarenko és pénzeinek külföldre jutásában is. Krizsanovszkij kételkedik Juscsenko megmérgezésében is. Ha így lett volna, állítja, nem állna két éve az ügy, nem tűnt volna el az ausztriai leletek egy része és az elnök otthon is állt volna a kivizsgálás elé. A tiszt azt a verziót erősíti, miszerint egy fiatalító plasztikai műtét nyomán allergiás reakció lépett fel, de megjegyzi azt is, hogy az állítólagos mérgezés napján Juscsenko saját bevallása szerint is sok alkoholt fogyasztott. Aligha maradhatott ki az interjúból egy másik, máig lezáratlan ügy, Georgij Gongadze meggyilkolása. Krizsanovszkij úgy véli, hogy a megtalált test valójában nem Gongadzéé. Állításának alátámasztására az azóta elfogott tettesek vallomását hozza fel, akik szerint a testet elégették, de nem stimmel a lábméret sem, ami miatt az újságíró édesanyja nem hajlandó eltemetni a kiadott halottat.
Egy biztos, a sértett Krizsanovszkij nem kíméli volt munkaadóit, az általa elmondottak azonban még akkor is szomorú tükröt tartanak az ukrajnai állapotokról, ha csak egy részük igaz.