Tegnap délelőtt tíztől közel öt órán át tartott a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökségi ülése, amelyen végül látszólag nagy horderejű döntések születtek, de hivatalosan nem olyanok, amilyenekre az előzmények alapján számítani lehetett volna. Közismert, hogy „nyílt háborús állapotok” alakultak ki a szervezet berkein belül; a 18 fős elnökség tíz tagja szeptemberre rendkívüli közgyűlés összehívását szorgalmazta, hogy – júliusi közleményükből idézve – „a MOB hatékonyabb érdekképviseletét és érdekegyesítő képességét helyreállítsák, valamint biztosítsák”. Közben a MOB 165 tagja közül 102-vel íratták alá azt a Schmitt Pálnak címzett módosító indítványt, amely szerint egy párt országos elnöke, főtitkára, alelnöke nem tölthetné be a szervezet elnöki vagy főtitkári posztját.
Ehhez képest a tegnapi maratoni elnökségi ülést követően látszólag az egység és a kompromiszszum győzedelmeskedett, az erre utaló kommünikét maga Schmitt olvasta fel mind a 18 tag jelenlétében. Eszerint az elnök elnézést kért az őt támadóktól azért, mert madárijesztőknek titulálta őket. Közös óhajként fogalmazták meg a jobb kapcsolatok kialakítását az állami sportvezetéssel, a sportági szakszövetségekkel, az egyesületekkel. Az eddigi ellenségeskedés helyett a MOB ezután szolidáris együttműködésre törekszik a majdani budapesti olimpia érdekében a BOM-mal, javítani kívánja marketingmunkáját, s új doppingellenes stratégiát dolgoz ki. Elhangzott, hogy a megszaporodott feladatok miatt a MOB-elnökség ezután havonta ülésezik, és külső szakértőket is bevon a munkájába.
Schmitt Pál elmondta: a barátság és az egység megmaradása érdekében lemondott arról, hogy az ellene gyűjtött aláírásokat megtekintse. Tegnap nem szavaztak, és a rendkívüli közgyűlés ötlete is lekerült a napirendről; az elnökség viszont arra kérte Schmittet, a december 9-i rendes közgyűlésig fontolja meg elnöki szerepvállalását. E halasztás az elnök sikereként tűnik fel.
Legalábbis látszólag, mert a távirati irodának egy meg nem nevezett elnökségi tag (a 18 fő megállapodását azonnal megszegve) azt szivárogtatta ki, hogy a testület csak méltányosságból mellőzte a Schmitt Pál távozását ösztönző szavazást, s az elnök írásban rögzítette, hogy december 9-ig bejelenti lemondását. Bár érdeklődésünkre egyetlen elnökségi tag sem formált kategorikus véleményt, Csötönyi Sándor a Klub Rádiónak nyilatkozva már konkrétabb volt, és az MTI verzióját erősítette meg, majd a sajtóértesülésekre reagált Kamuti Jenő főtitkár is.
Lapzártakor Schmitt Pált is sikerült elérnünk telefonon, ő így fogalmazott: „Az elnökségi ülés egyetlen napirendi pontjaként a kialakult helyzetet próbáltuk kezelni, azzal a céllal, hogy az egységet inkább helyreállítsuk, mintsem szétverjük. Én lemondani nem vagyok hajlandó, de szerepvállalásaimat decemberig mérlegre teszem, és végérvényesen eldöntöm, hogy az élen kívánok-e maradni. Annyit addig is elárulhatok, hogy az olimpiai mozgalom egységének megőrzéséért a lemondásnál nagyobb áldozatra is képes lennék.”
A történethez annyi adalék még mindenképpen kívánkozik, hogy a MOB elnöksége nem először állított ki lesújtó bizonyítványt magáról. A testület ugyanis nemhogy decemberig, de egy óra hosszáig sem tudta titokban tartani a titkosnak szánt megállapodást, hanem az egyik tag azt azonnal megszellőztette, mások pedig, ha névtelenül is, de a sajtót kürtölték tele információval. Egyre megy, hogy a szószegőt éppen bosszúvágy vagy napokra is csillapíthatatlan egyéni érvényesülési érdek vezette, a magyar olimpiai mozgalomnak így is, úgy is jaj, ha vezetőiben ennyi az erkölcsi tartás és a betyárbecsület. Schmitt Pál politikai szerepvállalásáról persze lehet még néhány jót vitatkozni, de a jelek szerint a MOB-ban sokkal nagyobbak és orvosolhatatlanabbak a bajok. Hiszen percemberek lehetnek kulcspozíciókban éveken, évtizedeken át.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
