Napi sajtószemle

New Yorker
Komoly felfordulást okozott Seymour M. Hersh veterán újságíró, aki a liberális (2004-ben John Kerry kampányát nyíltan támogató) magazinban újabb bennfentes cikket közölt: ezúttal arról, hogy miként működhetett együtt Izrael és az Egyesült Államok a Libanon elleni támadás megtervezésében, amely így az Irán elleni akció főpróbájaként vagy előképeként is értelmezhető. Az 1937-ben született, zsidó származású szerző az egyik leghíresebb amerikai tényfeltáró, aki számos díjat söpört be eddigi munkásságával: ő fedte fel a vietnami My Laiban elkövetett vérengzéseket, könyvet írt az izraeli atomfegyverekről (Sámson opció címmel), legutóbb pedig kipakolt az iraki Abu Graib börtönben történt fogolykínzásokkal kapcsolatban, illetve az Irán elleni amerikai atomtámadás esélyeit latolgatta. Richard Perle, a neokonzervatív holdudvar kiemelkedő alakja dühében egyszer úgy jellemezte, mint „az amerikai újságírásnak a terroristákhoz leginkább hasonlító alakja”. Ezúttal sem csalódnak azok, akik a sok félrevezető politikai kommunikáció közepette némi fogalmat akarnak alkotni a közel-keleti történésekről, ha a teljes kép biztos megrajzolására nem is vállalkozik Hersh. „Bush elnököt és Cheney alelnököt meggyőzték arról, hogy az izraeli légierő sikeres hadművelete a Hezbollah megerősített, föld alatti rakéta- és vezetési komplexumai ellen javíthat Izrael biztonságérzetén, és egyben a szintén föld alá rejtett iráni nukleáris létesítmények elleni potenciális amerikai támadások előzményeként is szolgálhat” – állítja. Hersh számos, biztonságpolitikában, hírszerzésben és az amerikai– izraeli kapcsolatokban érintett tisztségviselővel beszélt, akik többsége természetesen neve elhallgatását kérte a szerzőtől. Az olvasó azonban nemcsak az ő igazmondására van utalva, hanem a New Yorker tradicionálisan magasra állított mércéjében is bízhat, hiszen a magazin szerkesztői megjelenés előtt a cikkek összes állításának bizonyítékát bekérik a szerzőktől. Hersh így folytatja: egy, az amerikai–izraeli kapcsolatokra rálátó Közel-Kelet-szakértő szerint Izrael megtervezte – és a Bush-kormányzattal megosztotta – a Hezbollah elleni támadás terveit még jóval a július 12-i emberrablás előtt. „Nem mintha az izraelieknek lett volna egy csapdájuk, amibe a Hezbollah belesétált – idézi forrását –, ám a Fehér Házban úgy érezték, hogy Izrael előbb vagy utóbb tenni fog valamit”. Az amerikai kormánynak sok oka volt – írja –, hogy támogassa az izraeli akciót. A külügyminisztérium úgy vélte, hogy az megerősítheti a libanoni kormány hatalmát a déli területek fölött, amelyet a Hezbollah tart ellenőrzése alatt, míg a Fehér Ház a Hezbollah rakétáinak elpusztításában reménykedett, amelyek egy Irán elleni támadás esetén a válaszcsapás első hullámát jelenthetnék, nem szólva az ország demokratizációjáról a közel-keleti tervek részeként. Az érintett kormányok természetesen cáfolták az együttműködést.