Senki szigete

Áll Tímár Mihály, az aranyember a Senki szigetén, háta mögött a túlburjánzó édenkerttel, s bámulja a zajos világot. Jókai a regényében a haszonelvűség világával szemben megteremtette az eszményi életforma színterét, a sziget mítoszát: al-dunai szigete a folyó ajándéka, ahol megvalósulhat ember és természet összhangja, s a világban meghasonlott aranyember önmagára lelhet. A toposzként használt földdarab a társadalommal szembeni lázadás színhelye, a világtól elzárt zug, amelynek romantikus lakói a természet részeként önmaguk lehetnek.
Északabbra evezünk. Fel a Dunán. 2004-et írunk, Balassi-emlékév van, amikor – saját fülemmel hallom – Hiller István akkori kultuszminiszter úgy okoskodik a Hajógyári-szigeten, hogy Balassi Bálint, amennyiben élne, bizonyára itt volna a Sziget Fesztiválon, s mulatna. Még jó, hogy nem Jókai-emlékév van, gondolom, hiszen a több mint tíz éve életre hívott fesztivál távol van már az alapötlettől: attól, hogy fiataloknak lehetőséget adjon a politikán, társadalmon, elvárásokon és előítéleteken túli együttlétre. A sziget (a Sziget) augusztus közepén már nem a világtól elzárt zug. Reklámerdővel árnyékolt mainstream fesztivál, ahol úgy keveredik egymással a gagyi és az alternatív kultúra, mint a chips és a kenyérlángos, kóla meg a kékfrankos. A főszervezők éppen ebben látják a Sziget sikerét: sokszínűségében, romantikájában, s abban, hogy együttlétre ad lehetőséget.
2006. augusztus: a Népszabadság interjút közölt Gerendai Károllyal, a fesztivál megálmodójával és főszervezőjével. Kollégánk nem rejtette véka alá, hogy aggódik: „Kissé aggasztó, hogy a politika mégiscsak betette a lábát a szigetre. Ott lesz például a Hír TV sátra” – jegyzi meg. A cinizmust már megszoktuk: a Hír TV ugyanis, csakúgy, mint a Népszabadság, a Sziget Fesztivál médiatámogatója. Laptársunk ráadásul eddig is számos diákfesztiválon tűnt fel, szembetűnő Népszabadság-molinókkal, kedvezményes előfizetési lehetőséggel, újságíróklubokkal. Szerintük mégis a Hír TV maga a politika, amely most a Sziget szabadságát fenyegeti.
Tavaly megkérdeztem néhány huszonévest a Szigeten, mégis mi a véleményük arról, hogy Medgyessy Péter kistehenes, Bozóki András Punks not dead feliratú pólóban jelent meg erős vállveregetések közepette a rendezvényen. Szánalmasnak találták az őket „zaklató” politikusokat. Önkarikatúra – jegyezte meg egy metálrajongó. Gyurcsány Ferenc, Hiller István és más tárcavezetők nyilván idén is kimennek (fütty, tandíj…). Göncz Kinga például Kéri Lászlóval beszélget majd az EU Gömbsátorban; Simonyi András szocialista érzelmű washingtoni magyar nagykövet pedig blueskoncertet ad.
Ha már aggódik, hát emiatt tegye, kolléga, ne egy hazai médium sátra miatt, amelynek szigorúan politikamentes programja a fesztivállátogatók nagy részének közéleti érzelmét és lázadási hajlandóságát figyelembe véve talán népszerű délutáni időtöltés lesz. Kedves laptárs, kedves tárcavezetők, bármennyire is szeretnék, a Szigetet kisajátítani nem lehet. A Sziget nem a baloldalé, a Sziget senkié.
Áll a ma embere a Filatorigát előtt, háta mögött a világgal; bámulja a zajos szigetet. A ma kezdődő fesztivál a legnagyobb, minőségi könnyű-, dzsessz-, világzenei és civil programot kínáló nyári kulturális rendezvény az országban, sőt talán Kelet-Közép-Európában is.
Hogy aztán a haszonelvűséggel szemben evező Jókai vagy Tímár Mihály kiszállna-e dunai hajójából itt, azt Hilleren kívül csak a világgal meghasonlott emberek tudják.