Strandidény

Strandolni sokféleképpen lehet, a szakirodalom számos válfajról tesz említést, a lényeg: a nekivetkőzött ember lelki értelemben is le szokott mezítelenedni a vízparton. Már az öltözőben érezni, ez más világ, a kabinos úgy jár-kel a szekrénysorok között, mint egy őrgróf az alattvalók előtt, tudja, mindannyian a kezében vagyunk, ha nem nyit, nem zár, megnézhetjük magunkat… Okos strandoló jó kapcsolatot ápol a kabinossal, évődik vele, egyfolytában lacikámozza, mire az visszaévődik, akár Laci, akár nem. Odakint még markánsabbak a viszonyok. Itt az úszómester a rangidős, neki fütyülője is van, néha belefúj, csak úgy fodrozódik tőle a víz.
A strand törzsgárdáját a strandfiúk alkotják. A strandfiú külsőre szakasztott úszómester, csak fütyülője nincs. Általában csapatostul fordul elő, főleg az itatók környékén. Rendszertanilag a rágcsálók közé soroljuk, szotyolát és rágógumit rágcsál. Lányok is vannak a strandon, férfiember szeme rajtuk pihen legszívesebben. Strandon lánynak lenni nehéz, számos elvárásnak kell megfelelni. Legfontosabb a dallamos, kissé latin járás, ez már önmagában is kiemeli az embert a szürke tömegből.
Mit lehet kapni a strandon? Mindenekelőtt gombás lábfertőzést, ez vezeti a listát, mögötte ott a szalmonella, hála a körzeti tisztiorvos lojalitásának. Lehet ezenkívül bókot, kosarat és pofont is kapni, általában ebben a sorrendben. Mindemellett azért jó itt, hullámzik a víz, ragyog a nap, le lehet égni.