Uniós terroristák

High Wycombe Dél-Anglia festői környezetbe épült kisvárosa, amelynek gyökerei a normann időkbe nyúlnak vissza. Sokáig bútoriparáról volt nevezetes, amiért is valaha Anglia bútorfővárosának nevezték. György korabeli épületekkel szegélyezett főutcája ma is turisztikai látványosság, ám a város nevét nem ezért kapta szárnyra a világhír, hanem azért, mert csütörtökre virradóra a brit rendőrség öt terrorizmussal gyanúsított fiatalembert tartóztatott itt le, akiket azzal vádol, hogy társaikkal együtt tizenkét amerikai utasszállító repülőgépet szándékoztak felrobbantani. A letartóztatás, amint ez szokásos, hajnali két és három óra között történt, reggelre azonban a városka lakói már értesültek róla. A szomszédok próbáltak magyarázatot keresni, természetesen a saját felfogásuk szerint. Egy letartóztatott testvérpárról például azt mondták, hogy fiatalabb korukban semmiben sem különböztek hasonló korú társaiktól: például rendszeresen futballoztak, a helyi mecseteket pedig elkerülték. Később azonban egyre többet látogatták a helyi iszlám könyvesboltot. A bolt tulajdonosa azonban tagadja, hogy a fiatalok ott radikalizálódtak volna: „ez egy könyvesbolt, és nem lőszerkereskedés” – hárított el minden gyanút. Egyik arab szomszédjuk védelmébe vette a fiúkat: „Jó barátaim, gyakorló mozlimok. A mecsetekben megtanulták, hogy ne beszéljenek vissza a szüleiknek, és ne kövessenek el erőszakos cselekedeteket ártatlan emberek ellen. Az egyiknek csecsemő kislánya van, és nagyon szereti a felségét. Ezek az emberek sohasem követtek volna el terrorcselekményeket.”
A potenciális fenyegetettségen a brit képviselők annyira megilletődtek, hogy még politikai tőkét is elfelejtettek kovácsolni belőle, sőt az ellenzéki konzervatívok árnyék-belügyminisztere, David Davis nagyra értékelte a biztonsági erők tevékenységét. A szintén konzervatív Paul Goodman, akinek választókerületéhez High Wycombe is tartozik, azt mondta, hogy ez az esemény különösen szomorú volt a városnak, ahol a különböző közösségek hagyományosan jó viszonyban vannak egymással. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mozlimok nagy többsége High Wycombe-ban és másutt is békés és törvénytisztelő állampolgár, és minden ellenük irányuló ellenségeskedés elutasítandó. Ugyanakkor a mozlimokat is figyelmeztette arra, hogy ítéljék el a terrorizmust, és számolják fel annak gyökereit. „A Britanniához és életmódjához való lojalitás az elsődleges” – mondta.
Bár a képviselőnek teljesen igaza van abban, hogy a brit vagy az európai mozlimok túlnyomó többsége békés és törvénytisztelő, Nyugat-Európában egyre inkább érezhető, hogy a mozlimok nem kívánják az európai értékrendet és gondolkodást a magukévá tenni, hanem – megtartva saját kultúrájukat – azt a területet kívánják iszlamizálni, amelyben létszámarányukat tekintve jelentős kisebbséget alkotnak, vagy esetleg már többségbe is kerültek. Nyugat-Európában rövid néhány év alatt megfigyelhető volt az az eltolódás, ahogy elsősorban az öltözködéssel (fejfedő, köntös) vagy a mecsetek szaporodásával a mozlim közösségek egyre erőteljesebben fejezik ki identitásukat. Nem a terrorizmus, hanem az iszlám térhódítás az igazi kihívás, amellyel Európának szembe kell néznie.