Több mint tíz év telt el a daytoni megállapodás óta. Bosznia-Hercegovinában béke van. Béke, de arra járván érzi az ember a feszültségeket. Néhány éve a szarajevói bazárban egy edénnyel a kezében magyarázta a rézműves mester: nézze a peremét, azok a környező hegyek, onnan lőtték a várost, mi meg itt voltunk a fenekén. És nem hetekig vagy hónapokig, hanem évekig tartott az ostrom.
A legnehezebb a kulturális és oktatási intézményeket újjáépíteni. S ha állnak is az épületek, nem biztos, hogy megfelelő körülményeket lehet biztosítani, hogy hamar látsszanak majd az eredmények. Érezhetően szeretne bekapcsolódni ez az ország is a nemzetközi kulturális-tudományos életbe. A jövőt illetően pedig a legfontosabb beruházások a főiskolák. Lassan térülnek meg, de a hasznuk igen jelentős, a fölzárkózás igazi garanciája csak az oktatás lehet. Szeptember 3-án helyezték el a bosnyák főváros Ilidzse lakótelepén az angol nyelven oktató Szarajevói Nemzetközi Egyetem campusának az alapkövét. Jelen voltak a kormányszervek képviselői és egy török delegáció, amelyet a miniszterelnök helyettese vezetett. Ezt az egyetemet 2004-ben alapította a fejlesztést és képzést támogató török–bosnyák alapítvány. Az idei tanévben már mintegy ötszáz hallgatóval számolnak. Mind a két ország számára fontos kezdeményezésről van szó. Törökországban Szarajevót az Európába vezető út fontos állomásának tekintik, Boszniának pedig nem közömbös az Ankarából érkező anyagi támogatás.
Ha elgondoljuk, hogy milyen régi és jelentős szálak fűztek össze bennünket a történelemben (a középkorban meg a XIX. század utolsó harmadában) a tőlünk ma sem távoli Boszniával, és szemügyre vesszük mai felsőoktatási-tudományos kapcsolatainkat, a kép elég lehangoló lesz. Kulturális diplomáciánk szempontjából fehér folt ez az ország, a szarajevói egyetemen nincs például magyar lektorátus. Beszélnek néha politikusaink a balkáni kapcsolatok építéséről, ám a szavak csak szállnak a levegőben.
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
