Bajban a szocialisták

Rohamosan csökken a német nagykoalíciós kormány népszerűsége, a polgároknak nem egész kétharmada hisz csak abban, hogy a kereszténydemokrata–szociáldemokrata szövetség képes megoldani az ország problémáit. Ilyen háttérrel kerül sor az esztendő első regionális választásaira Mecklenburg-Elő-Pomerániában és a tartományi joggal rendelkező Berlinben.

Jogosan állítható, a köztársaság két szegényházának lakosai szolgálnak majd információval a közöttük uralkodó hangulatról, egyben tükröt tartva az Angela Merkel vezette kabinet elé is.
Egy héttel ezelőtt Alsó-Szászország helyhatósági választásán kiábrándító, negatív rekord született: mindössze a lakosság fele volt hajlandó eleget tenni állampolgári kötelességének. A hasonló jelenség ezúttal megváltoztathatja az eddigi tartományi erőviszonyokat. Mind Berlinben, mind Mecklenburg-Elő-Pomerániában vörös–vörös koalíció uralkodik, az SPD oldalán a volt NDK egységpártjának utódszervezetével, a Baloldali Párt–PDS-szel. A berlini szenátus és a Schwerinben székelő tartományi kormány vállát súlyos anyagi és szociális gondok nyomják.
Az újraegyesített főváros bizarr képet mutat, és államháztartásának helyzetét alapul véve máris fizetésképtelen, minden lakosát 18 ezer euró adósság terheli, a közel három és fél millióra rúgó lakosságnak több mint negyven százaléka állami juttatásból él. A CDU főpolgármester-jelöltje, Friedberg Pflüger szerint „e vörös–vörös szövetség Németország nyomormodellje”. Ennek ellenére senki sem kételkedhet abban, hogy a várost vezető Klaus Wowereit (SPD) pozíciója nem kerül veszélybe. A berliniek tudják, hogy – a szövetségi szinttel összevetve – olcsón laknak, közlekednek, táplálkoznak és szórakoznak. A Spree partján így kizárólag az a kérdés, vajon a Zöldeknek sikerül-e leváltaniuk a szocialistákat az SPD oldalán. E két párt fej fej melletti harcot vív a hatalmi részvételért.
Mecklenburg-Elő-Pomerániában más a helyzet. A legmagasabb munkanélküliséggel (18,2 százalék) és a legkisebb gazdasági fejlődéssel jellemezhető tartomány választóinak – az előjelzések szerint – elege van a vörösök szövetségből, és a nagykoalíciós megoldásban bíznak. A CDU és az SPD között várható különbség minimális, csak az a kérdés nyílt, hogy végül a kereszténydemokraták jelöltje, Jürgen Seidel lesz-e az új miniszterelnök, vagy a szociáldemokrata Harald Ringstorff marad a helyén. A közvélemény-kutatók alacsony részvételt jósolnak, és ha a polgárok valóban nem mennek el szavazni, akkor ezzel a szélsőjobboldali NPD malmára hajtják a vizet. Az újnácik ugyanis biztosan számíthatnak a maguk szimpatizánsaira, és első alkalommal helyet foglalhatnak a tartomány parlamentjében.