Csak rajtunk múlik

Két kínos vereség után szombaton másodszor is nyert a magyar női kosárlabda-válogatott – Görögországban 69-68-ra – az Eb-selejtezősorozatban, aminek köszönhetően kézzelfogható közelségbe került a továbbjutáshoz. Ehhez szerdán Körmenden legalább 14 ponttal az egyik vetélytársat, Fehéroroszországot, majd afféle jutalomjátékként a sereghajtó Bulgáriát csupán egygyel kell legyőznie. A magyar férficsapat utolsó fellépéseként 75-59-re megverte Belgiumot, ám már korábban eldőlt, hogy csoportjában csak harmadik lehet, s legfeljebb jövőre, a pótselejtezőn vívhatja ki az Eb-részvételt.

Hölgyeink rendkívül izgalmas, változatos meccsen vívták ki a győzelmet; a 37. percben 59-57-re vezettek, onnan egy perc leforgása alatt a görögök fordítottak 63-59-re, majd ismét a mieink vették át a vezetést 67-63-ra, ahonnan az ellenfél már csak egy pontra tudott felzárkózni, de a magyar sikert nem tudta megakadályozni. Aminek a minimális különbség dacára is óriási a jelentősége, a magyar válogatott ezzel saját kezébe vette a sorsát. A váratlan, de örömteli helyzetben készítettünk rövid interjút Sterbenz Tamás szövetségi kapitánnyal, akit még Görögországban értünk utol telefonon.
– Az első két vereség után is rendkívül higgadtan nyilatkozott. Utólag elárulhatja: beletörődéssel, vagy valóban bízott a feltámadásban?
– Ha már a kapitány is feladja, akkor mit remélhetünk a játékosoktól? Nem állítom, hogy kincstári volt az optimizmusom, de bíztam a csapatban. S nem csupán azért, mert ez a kötelességem. A szövetségben uralkodó kaotikus állapotok dacára az elmúlt évben többször is volt alkalmunk közös edzőtáborozásra, az Eb-selejtezőt megelőző felkészülésünk pedig kifejezetten jól sikerült.
– A vezéregyéniség Iványi Dalma beilleszkedését azonban, aki csak a rajt előtt egy héttel csatlakozott a kerethez, túlzottan önmagától értetődőnek tekintették. Ez hiba volt?
– Talán igen, de korábban ez a probléma nem jelentkezett. Dalma klasszis játékos, s nem a strandról jött utánunk, hanem a WNBA-ből. A taktikánkat, a sémáinkat tökéletesen ismerte, nem egyedül rajta múlott az első két meccsen elszenvedett vereség.
– Hanem kin, avagy min?
– A szokásos gond állt elő: a küzdőszellem görcsösségbe csapott át. A mi játékunk sok labda nélküli mozgásra épül, ám ha oda az önbizalom, nem mennek be a dobások, akkor vezéregyéniség híján nehéz kilábalni a hullámvölgyből.
– Elég volt a lelki kiegyensúlyozottság, s máris jöttek a sikerek?
– Nagyjából, de ezt szombaton megfejeltük egy apró szakmai újítással. A negyedik negyedben átálltunk zónára, amivel az ellenfél nem tudott mit kezdeni, volt egy olyan szakasz, amit 8-0-ra megnyertünk.
– A bolgárokat nem számítva, hármas összevetésben jelenleg a görögöknek plusz tizenhárom, a fehéroroszoknak éppen nulla, nekünk mínusz tizenhárom a gólkülönbségünk. Ahhoz, hogy a fehéroroszokat megelőzzük, szerdán elég lenne hét ponttal nyernünk, ám a könnyen kialakulható hármas körbeverésre gondolva tizennéggyel kellene, s akkor nem szorulhatunk a harmadik helyre. Jól számolok?
– Igen. Kollégáim már azt is kiokoskodták, hogy ha tizennégy ponttal nyerünk szerdán, és persze remélhetőleg szombaton a bolgárokat is legyőzzük, akkor az utolsó fordulóban közömbös számunkra a fehérorosz–görög meccs, mert négy győzelemmel csoportmásodikként is továbbjutunk. A feladat tehát adott, s javuló formában a teljesítése nem is lehetetlen.