Feszültséget szított a Prodi-csomag

A választási kampány adócsökkentési ígéreteinek ellenére a hosszú nyári szabadságolások után megszorítócsomaggal indít a Prodi-kormány. A szeptember végén parlament elé kerülő költségvetés alighanem ismét szoros küzdelmet ígér a törvényhozásban hajszálnyi előnnyel regnáló Unió kormánykoalíció számára, mivel baloldali szövetségeseik szerint sem egyeztethető össze a választási programmal a mostani nadrágszíjmeghúzás.

Meglátják, visszasírnak még engem – valószínűleg még annál is hamarabb beteljesülni látszik Silvio Berlusconi volt kormányfő sóhaja, mint azt maga is gondolta volna.
Az adócsökkentési licitálással áprilisban hajszál híján győzedelmeskedő Romano Prodi vezette Unió balközép tömörülés első költségvetése ugyanis nem kevesebb mint 30 milliárd eurónyi csomaggal kerül a honatyák elé. A GDP 106 százalékát elérő, európai rekordernek számító olasz államadósság lefaragása, illetve az államháztartási hiány 3 százalék alá tornázása örök vitatéma az EU pénzügyi és gazdasági minisztereinek ülésein. Az unió farvizein évek óta a maastrichti kritériumok túllépésével is elevickélő Itália számára azonban úgy tűnik, ütött az óra. Mind az Ecofin, mind az Eurogruppo, sőt az EU pénzügyi biztosa, Joaquín Almunia is egyértelműen jelezte: befellegzett a toleranciának. Az utolsó ütés Frankfurtból érkezett, az Európai Központi Bank ugyanis „erős szanálási programra, a jelenlegi kedvező konjunktúra kihasználásán alapuló szigorú büdzsére” szólította fel az olaszokat.
Az öt évig regnált Berlusconi-kormányra mutogatás már megkezdődött, a valós makrogazdasági tényekkel történő szembesülés azonban ennél nehézkesebb folyamat. A Lovag kabinetje ugyanis már örökségül kapta szocialista elődeitől a megengedettnél jóval magasabb államadósságot, amelynek lefaragása ugyan csak egy-két százalékponttal sikerült, de eközben a munkanélküliség szintén átlagon felüli mutatóin állami beruházásokkal tudott javítani a jobbközép koalíció. Az eurózónához csatlakozás feltételéül szabott 60 százalékos, GDP-arányos adóssághalmazhoz képest az olasz 106 százalékos arány horribilisnek tűnik, azonban Itália jelentős mértékben hitelező is mások felé.
A mostani megszorító lépések elsősorban az egészségügyet és a közszférában dolgozókat érinti, ezeken a területeken a költekezés az elmúlt évtizedben szinte duplájára emelkedett. A bértömeg felduzzasztásában a legfőbb ludas a többmilliós tagsággal bíró szakszervezetek ténykedése, amely a sztrájkokkal máig fenntartotta zsarolási pozícióját. Az elvileg kormánypárti szövetségesnek számító érdekképviseletek reakciója a Prodi-csomagra egyelőre kiszámíthatatlan.