Ismét kereszttűzben a lengyel jobboldal

Mint az borítékolható volt, Jaroslaw Kaczynski miniszterelnöki kinevezése a lengyel jobboldali kormányt érő bírálatok újabb hullámát generálta. Egyrészt azért, mert az erkölcsi megújulást hirdető Kaczynski testvérek jelenléte a nagypolitikában látványosan irritálja a szociálliberális véleményformálókat, ráadásul a koalíció hibái, belső ellentétei is növelték a feszültséget.

A hagyományosan uborkaszezonnak számító augusztus sem volt ezúttal csendes Lengyelországban, Jaroslaw Kaczynski miniszterelnöki kinevezése ugyanis a közélet minden oldalát aktivizálta. Kormányzati részről új lendületet vettek a kissé leült reformok, s a választási ígéretekhez híven elfogadták az új átvilágítási törvényt. A szabályozás egyébként az ellenzék fő ereje, a jobboldali liberális Polgári Platform által is támogatott szigorítása már önmagában ellenérzést keltett Kaczynskiék bírálóiban, s csak olaj volt a tűzre, hogy egyes kormánypárti politikusok a múlt lezárásával kapcsolatban meggondolatlan kijelentéseket tettek.
Először a védelmi miniszterhelyettes Antoni Macierewicz vádolta meg a rendszerváltás utáni külügyminisztereket azzal, hogy szovjet kémek voltak, majd legutóbb Roman Giertych oktatásügyi miniszter, a Lengyel Családok Ligájának elnöke borzolta a kedélyeket azzal, hogy hazaárulónak minősítette a Szolidaritás legendás alakját, a már elhunyt Jacek Kuront, a Szolidaritás születésnapi ünnepségeire pedig a Kaczynski ikrek és Lech Walesa ellentéte vetett árnyat.
Persze, akkor is hangos volt a sajtó, ha nem szólalt meg senki. Előbb a Kaczynski testvérek ábécéje című, a két politikus interjúi-ból szemezgető könyv adott alkalmat a kormányellenes támadásokra, majd azon csámcsogott a liberális lengyel sajtó, hogy az államfő megsértésével próbálnak előállítani egy hajléktalant. A kormányfő brüsszeli látogatása kapcsán külföldön is beindult a Kaczynski-ellenes gépezet. A Kaczynskiékkal amúgy sem barátságos berlini sajtót az háborította fel, hogy a lengyel miniszterelnök egy interjúban nacionalizmussal vádolta a németeket, egy dán művészcsoport pedig még a lengyel államfőt „krumplinak” nevező taz-botrányt folytatva a testvérpárt lejárató matricákat kezdett el kiragasztani a varsói buszmegállókban.
Mindezek tálalása mellett kevés energiája maradt a nemzetközi sajtónak arra, hogy szót ejtsen az új választási reformról vagy arról, hogy idén a második negyedévben az előző év azonos időszakához képest 5,5 százalékkal bővült a lengyel GDP, amely kismértékben magasabb a vártnál. Mindez elsősorban a hirtelen megugró beruházások hatása, ami nem utolsósorban annak köszönhető, hogy az üzleti szféra nem osztja a sajtó véleményét.