Káosz és gumibot

Nem az a mélypont, amikor az antantszíjas kopaszok betörték a tévé ajtaját. Minél messzebb kerülünk az eseményektől, annál több mélypont van ebben a körcsárdásban, ahol a táncot az előtérben járják, de a koreográfiát a háttérben írják.
Az egyik mélypont Juhász Ferenc „rendszerzavaros” alelnök, amikor azt vágta Navracsics Tibor fejéhez, akivel együtt kucorogtak a televízió székházának elnöki irodájában, hogy „ez az egész az önök előre megírt forgatókönyve szerint folyik”. A másik mélyponton Csiszár Jenő ismételgette, hogy Dávid Ibolya mondja ki, hogy Orbán Viktor a felelős a zavargásokért. Kolléganője így szólott: Most Orbán Viktor a csőcselék hátán akar a hatalomba jutni?
Tragikus mélypont továbbá a hatalomnak szánalmasan megfelelni akaró Rudi Zoltán tévéelnöknek a döntése, hogy a Hír TV takarodjon ki a Magyar Televízió épületéből. Ehhez már csak madárdal a Szabad Demokraták Szövetségének károgása, miszerint többet nem mennek be a Hír TV-be. Ahol megalakulása óta egyszer láttak szabad demokratát. A „fennforgás” alanya Császár Attila, a Hír TV kommentátora, aki ötórás élő közvetítésében nem határolódott el eléggé politikailag korrekt módon az eseményektől. Rajta, álljon oda bárki, és tartsa szóval a nézőt úgy, hogy abba a balmédia ne kössön bele. Amely másik oldal minden élő bejátszását az eseményekről a Hír TV-től vette át. A közszolgálat látványos bukása volt, hogy amíg ostromolták az MTV székházát odakinn, rajzfilmeket mutogattak odabenn. Egyre többször számíthat az ország éles helyzetekben csakis a Hír Televízióra. A szakmai irigység komoly tényező, a médiában külön gellert kap, mert minél hangosabban szól, annál hihetőbb. Lásd a hamisított Teller-levél-tulajdonos Eötvös Pál szózatát vagy azt, amint azzal jönnek elő, hogy nem lenne szabad a Hír TV-nek a valósággal megterhelni a nézőt.
Gyurcsány Ferenc, az erkölcsileg önmegsemmisítő politikus közben végighazudja az előző éveket, azóta azt hazudja, hogy többé nem hazudik, egyszemélyes színházat játszva járja a televíziós csatornákat, pózol, fenyegetőzik, égeti magát a CNN-en, műkönnyeket perget, és a Merkel-randevú után is úgy hazudik, mint a vízfolyás. A zavarosban van csak igazán elemében. Látványpékség, látványpolitizálás, látvány-Gyurcsány. És ehhez asszisztálnak jól megszokott kedvencei: az ATV, a Magyar Televízió, a TV2 Naplója, a Népszabadság, a 168 Óra, a Népszava, a Heti Hetes, a Klubrádió nevezetű médiamosógépek és a többiek.
Gyurcsány elhíresült beszédében bevallotta, amit régóta sejtettünk. Hogy miniszterelnökként kézi vezérléssel irányítja „demokratikus” sajtóját. Előre felkészíti vezető publicistáit, befolyásos főszerkesztőit, s előírja, cselédsajtója mely helyzetekben miként viselkedjen. Neki tényleg felesleges bemennie a Hír TV-be, vagy megjelennie a Magyar Nemzetben. Minek? Jól fizetett szolgahad áll rendelkezésére. Akik miközben teli szájjal ócsárolják a jobboldali sajtót, számon kérve rajta a kritikai hangot, aközben éppen az derül ki, hogy Gyurcsány tartja őket rövid pórázon. Különösen visszatetsző, ahogyan a kereskedelmi csatornák, egyéb internetes hírportálok túllicitálják egymást a Fidesz-ellenes csőcselékezésben, csürhézésben. A jelenlegi kurzus elkötelezett médiabajnokai most bosszúért lihegnek. Egyesek közülük keveslik a büntetések mértékét. Pap János is kijárta 1956 után, hogy végül felakasszák Brusznyai Árpádot.
De senki nem beszél még elvétve sem arról, mi válhatja ki a haragot. Túl a hivatásos törő-zúzókon, ne feledjük, hogy tízezres tömegek strázsálják békésen a Kossuth teret napok óta Gyurcsány hazudozásai miatt. M. Kiss Csaba, akinek a terepjárója kiégett, kérdezgeti: Mit vétett a Magyar Televízió az embereknek? Mit vétett? Véteni semmit, de például a közszolgálatiság álarcában működtet egy hazug és egyoldalú műsorstruktúrát, benne a kormányszervilis Nap-keltével és A szólás szabadságával, a Kultúrház című ízlésterrorral, ósdi giccsekkel. A közszolgálati csatorna az MSZP–SZDSZ szócsöve mindig ugyanabból a fészekaljból válogatott vendégekkel. Az MTV ma nem közszolgálati paripa, hanem egy gebe, amelynek hátán a Gyurcsány-kormány ül, amely hol pénzzel, hol fenyegetéssel bírja rá a neki tetsző ügetésre. Rudi Zoltán kijelentése, hogy nem olvas be petíciókat, az ostobaság netovábbjának bizonyult. Ha akkor a tiltakozás nyilvánosságot kap, talán megkímélhette volna a Magyar Televíziót egy csúnya eseménytől, amelynek kimenetele nem a rendőrségtől, hanem a benyomulók érdeklődésének kimúlásától vett szerencsés fordulatot.
Ha igaz, amit Gyurcsány zárt körben a sajtóról elmondott, akkor fel lehet vetni azok felelősségét is, akik végig tudták az igazságot, de a biztos egzisztencia, a jó fizetés, a személyi használatú VW Touaregek, az ingyenes mobiltelefon, a menedzseri fizetések vagy az ügynöki hűség miatt Gyurcsánynak szekundálva hazudták végig a négy évet. Most, hogy jótevőjük lebukott, bátran nekimennek újra az ellenzéknek, Orbán Viktornak és a nemzeti oldalnak. Ordító példáját prezentálta ennek Sváby András vasárnap este a TV2 Naplójában, ahol Orbán Viktor volt a vendége. Sváby láthatta Gyurcsány leszereplését a CNN-en, így elhatározhatta, hogy ő is „kőkemény” lesz. És bő háromnegyed óráig vitézül védte Orbán Viktortól Gyurcsány Ferenc védhetetlen hazugságait. Orbánra a hataloméhes, felelőtlen és szélsőséges szerepét osztotta. A volt miniszterelnök azonban állta a sarat, többször is sarokba szorította a papírjaiba meredő, felkészületlen embert. Aki a végén Orbánhoz fordulva még ezt is megengedte magának: „Ön nincs felkészülve a kemény kérdésekre, elszokott az ilyen interjúktól” – mondta az a Sváby, akinek tendenciózus műsora és személyes teljesítménye régóta kimeríti a baloldali kormányok alázatos talpnyalása című kategóriáját.
Közben a csőcselékező, csürhéző, szélsőjobboldalizó címkék elöntötték a közbeszédet. De a hazudós Gyurcsány nagyon meglepődne, ha egyszer szembetalálkozna az igazi szélsőséggel. Orbán Viktor bezzeg négyszer annyit hazudott, mint Gyurcsány. Vajh, ki számolta meg? Pető Iván? Mi lenne a közszolgálat feladata? Hát nem az, hogy Gyurcsány Ferencet órákon át mosdassa a képernyőn. Hanem az, hogy válaszokat keressen, mi vezetett idáig. A szüntelen agresszió öncélú tombolásáig. Meg kéne nézni, milyen filmeket mutogatnak a televíziós csatornák, visszaidézni azon „sztároknak” a nyilatkozatait, akik szerint használd ki a mai napot, és mindenkin nyugodtan gázolj keresztül. Család, kisgyerek, szülő nem számít. Hány bűnözőt, sikkasztót, bankrablót, sőt gyilkost sztárolnak a kereskedelmi tévékben, könyvekben, sajtóban? Hány félnótás beszéli tele a képernyőt szánalmas szexuális és irritáló magánéletével? Olyan ország lettünk, ahol erény erőszakoskodni, lopni, sikkasztani, földönfutóvá tenni, verekedni, trágárkodni, törvényt szegni, kutyát, macskát akasztani, csecsemőt WC-be dobni, ahol a valós tényeket a média folyamatosan elhazudja, ahol a nagyközönség semmit nem tud a valóságról.
S ha már a mélypontokkal kezdtük: a magyar rendőrség és két miniszter sem óhajtotta, illetve nem tudta garantálni a szeptember 23-ra tervezett Fidesz-nagygyűlés biztonságát. Majd a miniszterelnök sietett elmondani, hogy a gyülekezés- és szólásszabadság a demokráciában mindenkinek biztosított. Vajon mikor mond igazat? A: soha B: ritkán C: véletlenül sem. Amennyiben Gyurcsány Ferenc nem mond le, és nem változtat a stílusán, márpedig egyikre sem hajlandó, akkor a továbbiakban egyetlen perc nyugta sem lesz.
Gyurcsánynak mennie kell.