(ki kap vizitdíjat…)

Én nem tudom, hogy az a tévedésből elvégzett orrplasztikai műtét, amely során Tárnoki néni Nicole Kidman piszeséghez és kislányosan csengő hanghoz jutott, miképpen befolyásolta az orvosokhoz való viszonyát. A sebésztől kapott borsos számlát természetesen nem fizette ki, sőt egy ideig műhibapert is fontolgatott, de szocialista lelkisége, amely minden körülmények között bátorságra, igazságosságra és méltányosságra kötelezte, visszatartotta eme jogi lépéstől, mivel belátta, hogy a műhiba valójában épülésére szolgált, a fitos orr megfiatalította és lendülettel töltötte el, amely lendület szintén a legnemesebb szocialista hagyományok közé tartozik.
Nem bízott az orvosokban, mivel mindig is úgy érezte, hogy szegény boldogult férjét 50 esztendő előtte a kórházban, ahová heveny alkoholmérgezéssel és idült májzsugorral került, félrekezelték. Hálapénzt sohasem adott, igaz, ő maga sem fogadott el. Még annak idején házfelügyelő korában, a jól megérdemelt kapupénzt sem fogta fel a hála jelének, inkább jogos adónak tekintette, mivel a későn hazatérő, dorbézoló lakók legédesebb álmából ébresztették fel. „Az egyház persze tizedet szedett a semmiért”, szokta volt mondani ilyenkor, és az illetlen lakók mögött mindig hangos dörrenéssel vágta be a kaput.
Amikor a kötelező vizitdíj, s annak várható összege szóba jött, Tárnoki néni kárörvendőn dörzsölte össze a tenyerét, mert erősen remélte, hogy a pitiáner összeg felidegesíti az orvosokat. A háziorvosához azonban – aki MSZP-s önkormányzati képviselőként is funkcionált – a lehető legelvtársiasabb kapcsolat fűzte. A doktornő, aki szabadidejében, s hivatalos beteglátogatásai során is az egyik legjobb ajánlószelvény-gyűjtőnek bizonyult, Vörös Székfűnek, Tárnoki néni harcostársának egy second hand svájci műfogsort szerzett be ingyen, s még a turkálóba sem kellett bemenni érte.
Mindezek dacára az öreg hölgy nem bízott az orvosokban, s amikor isiásza már-már elérte a kritikus szintet, az egyik leghíresebb (titkos) természetgyógyászhoz, az Isaszeg határában praktizáló WU–II Mesterhez fordult, aki nemcsak embereket, hanem lovakat is gyógyított kézrátétellel. A Mestert egyébként Kovács Jánosnak hívták és hetvenéves koráig maga sem volt tudatában földöntúli képességeinek, akkor azonban Kistarcsán elütötte a HÉV, és a kómából úgy ébredt fel, hogy szó szerint tudta idézni Stephen King Holtsáv című több mint 500 oldalas könyvét.
Tárnoki néni tehát kerekes székén kihajtott Isaszegre, s magával vitte hároméves dédunokáját, Esztikét, aki pesti lány létére vonzódott az elmaradott vidékhez, mint Fidesz-rajongó Orbán-bérenc. A Mester megpróbálta kitapintani Tárnoki néni meszes (vagy csontritkulásos) gerincét, ami az öreg hölgy kitűnő kondíciója miatt nem volt lehetséges. Ez azonban a látó embert, aki a távdiagnózishoz is értett, nem zavarta. Megitatott két liter kínai Dupla Undor teát Tárnoki nénivel, aztán egy azték recept alapján galacsinhajtó bogár szárnyából és mexikói kék kaktuszból készült kenőcsöt írt fel, amit light kólával kellett a betegnek bevennie.
„Azért azt ne remélje, hogy Pekingben 110 gáton nyerni fog – tréfálkozott búcsúzóul a Mester, és megsimogatta Esztike szöszke fejét. „Hazafelé vezesd te a kerekes széket, mert a Dupla Undor metil-alkoholt és dízelolajat is tartalmaz.”
„Az általam fizetendő vizitdíj, mivel kisnyugdíjas vagyok, és Gyurcsány Ferenc nem hajlandó a szegényekre hárítani az egészségügyi reform terheit, 120 forint – közölte Tárnoki néni. Hitelkártyát elfogad?”
Hogy erre mit válaszolt WU Mester, én nem tudom…