Kivonul a profi bokszból

Igazán váratlan esemény, amikor egy 33 éves, munkájában sikeres, országosan (el)ismert fiatalember fogja magát, és egyik napról a másikra szakít eddigi életével. Márpedig Rácz Félix szakított a profi boksszal, s bár még nem tette közhírré, mivel foglalkozik majd, egyelőre pihen és utazgat, éli a saját életét. A hazai hivatásos ökölvívás pedig elveszti egyetlen komoly menedzserét.

Miért e hirtelen döntés? – fordultunk a (volt) bokszmenedzserhez.
– Ilyenkor mindenkinek két dolog jut az eszébe, vagy tartozás, vagy nőügy állhat a háttérben. Nos, egyik sem. Tizenkilenc éves korom óta, tizennégy éve csinálom ezt a munkát, s egyszerűen elfásultam, belefáradtam, besokalltam. Ha valami gond lenne, nyom nélkül eltűntem volna, de még mielőtt elutazom, két hétig itthon intézem az ügyeimet, hogy ne hagyjak magam mögött elvarratlan szálakat.
– Mi történik a cégeivel, a versenyzőivel?
– Egy cégemet eladtam, a golffal foglalkozóban megmaradok csendestársnak, a Felix Promotiont felszámolom. Nem adom el a sportolóimat – innen is látszik, hogy nincs tartozásom –, szabadon igazolhatnak oda, ahová akarnak és tudnak, nem tukmálom rá őket senkire.
– Nincs is kire, hiszen itthon még mutatóban sem akad olyan sikeres bokszmenedzser, mint ön, s ez nem hízelgés, ez a realitás.
– Eddig érdemben nem konkurált velem senki, csak mutogattak rám, hogy könnyű neki, nyelveket tud, kapcsolatai vannak, mintha azok maguktól repültek volna hozzám. A magyar szövetség profi bevételeinek hetvennyolc százaléka tőlünk származott a rendezvények és jogdíjak kapcsán. Most itt a lehetőség a befutásra másoknak is, böngészhetnek az embereim közül.
– Nagy Jánost májusban első magyarként juttatta amerikai vb-címmeccshez, de csúfos vereség, majd komoly összeveszés lett a vége. Ezért hozta meg a mostani döntést?
– Már közel egy éve érlelődött bennem a gondolat, ez csak egy csepp volt a pohárban. A Las Vegas-i teljesítmény arról győzött meg véglegesen, hogy nem egy emberen múlik a siker, hiába teszek meg mindent, ha a ringben más történik. Ezért nagyon stresszes ez a szakma, hatalmas teher, úgy éreztem, ha most nem állok meg, vagy a kórházban végzem, vagy nem tudom már olyan lendülettel tenni a dolgomat, mint korábban. Akkor viszont nincs értelme. Szerveztem 10 magyar bajnoki, 32 kisvilágbajnoki, 9 Eb- és 27 vb-címmérkőzést, összesen 65 rendezvényt hoztam tető alá, bunyósaimat láthatták az m1-en, a Sport1-en, az RTL Klubon és a TV2-n. Úgy érzem, a csúcson hagyom abba, eddig felfelé ment a szekér, nem szeretném megvárni, hogy elinduljon lefelé.
– A magyar hivatásos ökölvívás viszont elindul majd a lejtőn, az biztos. Nem sajnálja?
– Sajnálom, de a saját életemet akarom élni. A tizennégy év alatt ötször, ha voltam nyaralni, a bokszszal keltem és feküdtem. Most pihenni szeretnék, elutazom Kubába, aztán felkeresem rég nem látott barátaimat az Egyesült Államokban, Franciaországban és máshol. Utolsó éves vagyok a Budapesti Kommunikációs Főiskolán, meg kell írnom a diplomamunkámat is.
– Miből él majd?
– A tartalékaimból. Nem tagadom, két-három évig simán eléldegélhetnék munka nélkül, de nem ez a célom. Korábban kaptam ajánlatot egy amerikai–svéd szolgáltató cég magyarországi ügyvezetésére, talán ezzel foglalkozom majd, ha visszatérek.
– A bokszba visszatér-e valaha?
– Nem gondolkodom ezen, eddig csak itt mérettem meg magam, közben lehet, hogy jól szobrászkodom vagy csellózom…
– Mit szóltak az ismerősei, barátai a döntéséhez?
– Megértették. A TV2-vel békében váltunk el, a versenyzőim közül, akik közel állnak hozzám, felhívom és tanácsolok nekik valamit.
– Hogy ők is váltsanak?
– Csak ha arra van szükségük.