Még idén megbukhat Blair

A brit média hónapok óta igyekszik válaszra bírni Tony Blair miniszterelnököt a politikai jövőjével kapcsolatban. Mint ismeretes, a kormányfő korábban kijelentette: nem akar posztján maradni a következő megméretésig, és elegendő időt akar hagyni utódjának a választási hadjárat lefolytatására.

A londoni Times tegnapi számában megjelent interjú nem ad választ a kérdésekre. A miniszterelnök lényegében azt felelte, hogy „majd”. Pontosabban: „semmi hozzátennivalóm nincs ahhoz, amit már eddig mondtam”. Blair hivatkozott arra, hogy a Munkáspárt évszázados történetében ő az egyetlen miniszterelnök, aki két teljes kormánycikluson át vezette az országot, s még egy harmadik választást is megnyert. A siker okát is megnevezte: ő, Tony Blair, következetesen folytatja az általa és munkatársai által megalkotott „új Munkáspárt” politikáját. A „régi Munkáspárt” képviselői számszerűleg jelentéktelenné váltak. Blair az interjúban ellentmondásba keveredett. Azt mondta, hogy ellenfelei, akik távozását sürgetik, három csoportra oszthatók. Az egyik azoké, akiket aggaszt a felmérések eredménye, a másik azoké, akik attól félnek, hogy választásról választásra makacsul ragaszkodik a miniszterelnöki székhez, a harmadik pedig, „a legnépesebb csoport” nem a kormányfő személyét, hanem a párt irányvonalát akarja megváltoztatni. Ez utóbbiak a „régi Munkáspárt” képviselői, akiket Blair néhány sorral följebb számszerűleg jelentékteleneknek nevezett. A Blair-interjúból egyedül az derül ki a miniszterelnök szándékairól, hogy a szeptember 26-án kezdődő pártkonferencián sem fogja elárulni távozási terveit.
Blair sokat kockáztat. Pártja nyíltan lázong, a szakszervezetek több fontos „új munkáspárti” terv megváltoztatását követelik, a lakosság négyötöde sokallja az adóterhet, egyre többen ellenzik a kormány közel-keleti politikáját, egyre többen tartják megszégyenítőnek a kormányfő szerepét a Bush–Blair társas viszonyban. Az elemzők többsége szerint valószínű, hogy Blairnek nem lesz alkalma kivárni, amíg elérkezettnek látja a távozás idejét, hanem pártja még karácsony előtt meneszti. Ebbe az irányba mutat az is, hogy hirtelen új „jelölt” tűnt fel Gordon Brown pénzügyminiszter mellett a miniszterelnökségre John Reid, a szókimondó, karakán belügyminiszter személyében azok számára, akik csak azért állnak Blair mellett, mert félnek Browntól.