Nagy rádiós átverésshow

Nem lehet elvárni, hogy mindig mindenki a helyén legyen. Vagy lehet, de minek. Ha baj történik, úgysem lesz következménye. Lesz egy kis vizsgálat, némi túlzott követő éberség, felelős meg sehol. Mit történt vajon, amikor a kormány valamelyik illetékese – több is volt – úgy gondolta, hogy nem kell a tűzijátékot felügyelnie, ezért a nagy piros leállítógombot a zsebébe téve elutazott nyaralni? Hát mi történt volna? Némi megtorlás az alsó szinteken, ahol ez nagyon fájt. Fájni fölül nem szokott senkinek.
És mi történt, amikor Friderikusz Sándor úgy beszélgetett Medgyessy miniszterelnökkel, mintha az nem is éppen Kubában lenne? Semmi. Gyárfás és a tévéje maradt, csak azon túl kiírta, ha Medgyessy épp nem adásidőben volt a stúdióban. Vannak más történetek is, újabbak. Néhány hete összezördült két nagy kereskedelmi rádió, a Sláger és a Danubius. A Danubius ugyanis kiadott egy felmérést a hallgatottsági adatairól, és ebben azzal kérkedett, hogy hosszú idő után megelőzte a Slágert. Boros Lajos és Bochkor Gábor, a Bumeráng című leghallgatottabb reggeli műsorban cáfolták a Danubius adatait, mert nekik más számaik voltak. Sőt Bochkorék üzenetet is hagytak a Danubius-vezér Bartucz László rögzítőjén: „Ezt megszívtad.”
Bartucz másnap hóna alá vette az aktatáskáját, benne a rá nézve hízelgő számokkal, és felkerekedett, hogy a stúdióban küzdjön meg a Bumeránggal. Csakhogy a stúdió üres volt, a reggeli adás felvételről ment. Mint kiderült, ez máskor is előfordul. Amikor Bartucz e felfedezését nyilvánosságra hozta, a Sláger azzal vágott vissza: a Danubius meg Jáksó László műsorát rögzíti előre. Igazi Patyomkin-médiavilág. Olyan, mintha lenne, csak épp nem akkor és nem ott van. Olyan, mintha érne valamit, csak épp talmi az egész. Magyarország legismertebb műsorvezetője egy felmérés szerint Jáksó László, mögötte ott piheg Anettka. Gundel Takács és Vágó István után minden idők legkellemetlenebb hangú sportriportere, Csisztu Zsuzsa következik, megelőzve Liptai Claudiát, Fábry Sándort, Bochkor Gábort, Friderikuszt és Szulák Andreát. Valami sehogy nem stimmel ebben a névsorban.
Amikor pedig az üres stúdiók botránya már majdnem elül, jön egy másik. Nehezen emészthető: a rádiókabaré és Faludy György szerencsétlen története. Mert tudjuk már, hogy a költő szombat reggel halt meg, a kabaré pedig szombat délelőtt felvételről ment, sőt, a korábbi műsorszámokból készült válogatás volt. Aki tudhatta volna, hogy a kabaréból ki kell emelni a Faludyra vonatkozó műsorszámot, az nem tudta, hogy Faludy meghalt, aki pedig időben hallotta a hírt, nem gondolt rá, hogy a kabarét meg kellene vizsgálni. Egyszóval valaki megint zsebre tette a nagy piros leállítógombot, és elment pihenni. Magyarországon ez mostanában így szokás. A rádióelnök, az új adófőszerkesztő pedig csak törje a fejét, ki a hibás a fiaskóért. Úgy is kiderül, hogy nekik semmi közük hozzá.