Nincs közös nyilatkozat

Kilencvenkilenc százalékra biztosra vehető, hogy Gyurcsány Ferenc magyar és Robert Fico szlovák kormányfő első hivatalos kétoldalú megbeszélésére Visegrádon kerül sor október első felében, amikor is hivatalosan átadja Magyarország Szlovákiának a V4-ek elnöki posztját. Ezt Göncz Kinga jelentette be tegnap Pozsonyban, miután közel másfél órás megbeszélést tartott szlovák kollégájával, Ján Kubissal. A két diplomáciavezető tanácskozásának az eredménye az is, hogy még szeptember 22-én Pozsonyban találkoznak a két ország alapszerződése alapján működő kisebbségi vegyes bizottság tagjai, hogy megvitassák a kialakult feszültség okait.
A külügyminiszterek a várakozásokkal ellentétben nem fogalmaztak meg közös nyilatkozatot, mert – mint Göncz Kinga elmondta – „túl sok nyilatkozatról esett szó az utóbbi napokban, államfői, parlamenti, netán kormányszinten, s nem lenne jó, ha ezek a pozitív összhatás helyett semlegesítenék egymást, elértéktelenednének”. A magyar diplomácia vezetője szerint szlovák kollégájával az elmúlt napokban többször is tárgyaltak, s „az ott elhangzottak sokkal több üzenetet tartalmaznak, mint amennyit egy nyilatkozat magába foglalhat” – vélekedett Göncz Kinga.
Ján Kubis megerősítette a sajtó képviselői előtt is, hogy a szlovák kormány igen egyértelmű és határozott álláspontra helyezkedett az extremizmus és a szélsőséges nacionalizmus megítélésében, amit röviden úgy lehet megfogalmazni: „a kabinet ragaszkodik a zéró tolerancia elvének a következetes betartásához”. Kubis szerint a szlovák rendőri szervek gyorsan és határozottan felléptek az incidensek kapcsán a „vandálok ellen”, s ugyanezt várja el a kabinet a független bíróságoktól is. Éppen ezért tartaná a szlovák diplomácia „szerencsétlennek”, ha folytatódna a szlovák–magyar viszonyban kialakult feszültség „internacionalizálása”. A szlovák diplomáciavezető szerint „nem kell nemzetközi porondra vinni olyan kérdéseket, amelyek vagy szlovák, vagy magyar belügyek, vagy a kétoldalú kapcsolatokban megoldhatók”. Göncz Kinga ezzel szemben úgy látja, mindkét ország egy „értékközösség tagja, vagyis az Európai Unióé, amely önmaga is figyeli az új tagországokat, mennyire sikerül az egymás közötti kapcsolatokban érvényesíteni a tolerancia és az együttműködés elvét”.