Apa rolleren, a fején kendővel érkezik a Nagykörút egyik kávézójába. Lefogyott, mióta utoljára láttam, és öregebb lett, épp negyven. Tejeskávét rendel, és lassabban beszéli el történetét, mint régebben tette volna.
Két éve, március hatodikán este közölte vele anya a kádban ülve, hogy elválnak. Anya szenvtelen hangja annyira megdöbbentette apát, hogy sírva fakadt. Anyának akkor már két hónapja szeretője volt, de a válás még nem jutott eszébe, egészen addig, míg apa kérdőre nem vonta a magas telefonszámla és a sok sms miatt. Az asszony nem tagadott semmit, válni akart. Hetek múltak, a kétszobás, erkélyes, fél éve felújított lakásban idegesen mozgott a két felnőtt, riadtan a két fiúcska. Anya néha annyira feszült volt, hogy nekiesett apának, aki ösztönösen érezte, nem üthet vissza. Nem is ütött egészen április hetedikéig, amikor meglökte anyát. Az asszony elesett, megütötte az orrát, majd feltápászkodott, és a két fiúcskával elrohant. A telefonokat nem vette fel, a gyerekeket nem engedte apa közelébe. Apa két hét múlva hivatalos levelet kapott, amelyben értesítették, hogy anya válni akar, mivel apa erőszakos, és veszélyezteti anya és a gyerekek testi épségét. A melléklet tartalmazott egy látleletet is, amely anya sérüléseit sorolta fel, amelyeket apa okozott akkor, amikor ellökte. És mivel anya menekülésszerűen hagyta el a házat, a levélben felszólították apát, hogy saját tulajdonú, kétszobás, erkélyes lakásának használati jogát adja át feleségének és gyerekeinek. Tulajdonjoga természetesen megmarad. Igazából gyerekei hiánya fájt a legjobban. Több hét óta elmaradtak az esti ölelések, a játék közben kapott puszik. A gyámhatóság semmit nem tudott tenni, mivel apa és anya házasok voltak. Végül a kerületi családsegítő nyomására anya beleegyezett, hogy egy erre kialakított irodában hétfőként négytől hatig apa együtt legyen a fiúcskákkal. Június huszonegyedikén volt az első békéltető tárgyalás. Itt az asszony elmondta, hogy a láthatáson az apa az ölébe ülteti a fiait, és simogatja őket ahelyett, hogy játszana velük. Kéri férje elmeorvosi vizsgálatát, és kéri a lakás használati jogát, továbbá azt, hogy apát tiltsák el a fiaitól. „Tudja, mivel vádolja a férjét?” – meredt a szemüveges, ötvenes bírónő anyára. „Tudom!” – válaszolt anya, és visszaült a székébe. Apa eladta autóját, kismotorját, több százezer forintot érő hifiberendezését, és ügyvédet fogadott. Az ügyvéd tanácsára megvizsgáltatta magát – független – elmeorvosi szakértővel. A szigorú tekintetű, ősz hajú sokáig beszélgetett apával, majd egy pappírra ráírta a „tiszta” és a „zaklatott” szavak latin megfelelőjét. Apa e feljegyzéssel és ügyvédjével érkezett a második tárgyalásra október huszonnyolcadikán, és nyert. Gyerekeit év közben kéthetente, nyáron öt héten át látogathatja, tisztességes gyerektartást fizethet, és lakásának nemcsak tulajdonjogával, hanem haszonélvezeti jogával is rendelkezhet. A per másfél milliót vitt el. Sebaj. Ma újra van autója, egy húszéves Polski Fiat, és hitele a hasonló cipőben járó férfiaknál, akik szerinte csak egyet szeretnének. Jól kisírni magukat valaki vállán. „Majd fizetsz egy sört” – mondja, amikor amazok hálálkodnának. „Tudja, miért nem bánom ezt az egészet? – teszi hozzá. – Mert megtanultam kérni. Kérni lelki, szellemi és anyagi segítséget. A legváratlanabb helyekről, a legképtelenebb pillanatokban kaptam. Mindig kaptam.”
origo.hu
Fordulat jön az időjárásban – mutatjuk!
