Tisztelt Szerkesztőség!

Pálvölgyi Ferenc (Budapest): Olvasom az újságban, hogy Matuskát utoljára Jugoszláviában látták (MN Magazin, szeptember 9.). A cikkíró ne legyen ebben olyan biztos. Valamikor, az ötvenes évek elején történt, a koreai nép érdekeinek ürügyén felségterületükön világot rengető háború alakult ki. A vége az lett, hogy ott hagyták abba, ahol elkezdték, a 38-as szélességi fok mentén. A szemben álló felek 1953-ban Panmindzsonban hosszadalmas fegyverszüneti tárgyalásba kezdtek. A tárgyalások alatt és azóta is az említett szélességi fok mentén határsértések történtek. Ennek szemtanúja volt egy újságíró, aki tudósított az eseményekről. A magyarországi újságíró, aki 1956-ban disszidált, később a Szabad Európa rádióban beszámolt a panmindzsoni tapasztalatairól. Természetesen az ellenkezőjét halandzsázta annak, mint amit a magyar újságoknak tudósított annak idején. Elmondta (saját fülemmel hallottam), egyszer az északiak területén feltűnt egy raj műszaki katona, oszlopban meneteltek. Nagyon közel hozzájuk, de úgy, hogy ne látszódjanak öszszetartozónak, egy idős, ősz hajú, a katonákhoz hasonló öltözetű ember haladt. A mi újságírónk annak idején Matuska tárgyalásáról is tudósított, látásból ismerte, arca az emlékezetébe vésődött. Ebben az európai kinézésű emberben felismerte Matuskát. Utána kiáltott: – Matuska! A férfi megállt egy-két másodpercre, és a hang irányába fordult, majd jónak látta továbbhaladni. Az újságíró biztos volt abban, hogy Matuska Szilveszterrel találkozott.

Salzmann Gyurkovics Mária (Budapest): Azt mondja már meg valaki ennek a mi nagyokos balliberális értelmiségünknek, hogy nem veszik észre az analógiát? Mit féltenek? Pénzt, pozíciót? Ez nem lenne elég ekkora elfogultsághoz, ahogy próbálják Gyurcsányt mentegetni. Valami nagy, tudatalatti félelem munkálhat ott: de elvéti az irányt. Mert az analógia félelmetes: a múlt században volt egy nagy, európai nép, amelyet egy téveszméjétől megszállott politikai kalandor zömmel maga mögé tudott állítani – s a következmények pokoliak lettek. A hasonló jelenség (habár a méretek szerencsére sokkal kisebbek) itt is, ma is kiszámíthatatlan következményekkel járhat.

Éliás András (Budapest): Rudi Zoltán tévéelnök úgy véli, semmilyen felelősség nem terheli a Szabadság téri zavargásokért. Ő a Hír TV-t okolja. Drága Rudi úr, kérem, nézzen egy kicsit magába! A Magyar Nemzet szeptember 20-i számának 5. oldalán beszédes kép van. A tévészékházban a betolakodók láthatók. Mellettük a közintézmény korábban kiragasztott plakátja, e fölirattal: Ha forradalmár lenne, ön melyik televíziót foglalná el? Tudni kell, hogy hónapokkal ezelőtt a közszolgálati tévé így népszerűsítette magát. Ezzel az óriásplakáttal tele volt a város. Mit szól hozzá, Rudi úr, hogy ez az elképzelés megvalósult? Jó ötlet volt? Az elnök úr és ötletes munkatársai föltettek egy kérdést. A békétlenek válaszoltak rá…