Titkosított Magyarország

Pokorni Zoltán szerint a miniszterelnököt a nyilvánosságra került beszéd morálisan megsemmisítette: kiderült róla, hogy politikai kalandor. Valójában azonban Gyurcsány réges-rég, még KISZ-vezető korában megsemmisült morálisan, s azóta ennek megfelelően viselkedik. Éppen ez az ő titka, jobban már nem tud megsemmisülni. „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz” – mondta. Pontosan így beszél egy morális zombi. „Trükkök százairól” szólt, amikről a hallgatóknak „nyilvánvalóan nem kell tudni”.
Nyilvánvaló, barátaim és üzletfeleim, imádóim és gyűlölőim, hogy trükkök százai vannak itt, ahogy az is, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel; nyilvánvaló, hogy vannak titkos iratok, amelyek a „terveket tartalmazzák”. Titkosítottam a jövődet, Magyarország. Felejtsd el, amit a demokráciáról gondolsz; mától úgy hazudok, hogy szólok, hogy hazudok, te meg szépen elhiszed, mert ez a dolgod, világos? Ezt mondta Gyurcsány valójában.
Aztán kiadta a médiahadainak, hogy azt kell állítani: ő a magyar politikáról beszélt, zusammen. Persze hogy nem arról beszélt. Önmagáról és kormányáról beszélt, önelégülten és élvezettel gyalázva, újra és újra kurvának nevezve Magyarországot. Ezek után sok lehetőség nincs a baloldalon. El lehet zavarni Gyurcsányt a fekete fenébe. Vagy szobrot lehet állítani neki.
Az elzavarás nem megy, mert akkor bukik az üzlet. „Mindenki döntse el magában, hogy 400-500 ezer forintért csinálja a dolgot, vagy képes-e az elmúlt tizenöt év összes történetén felülemelkedni, és megkötni az új dealeket.” Gyurcsány köti az új és új dealeket, felülemelkedve tizenöt év összes történetén (értsd: a demokrácián). Ebből elvbarátai nem akarnak kimaradni. Nehogy már egyedül emelkedjen… Kóka az SZDSZ részéről egyenesen büszke Gyurcsányra, akinek beszéde a megtisztulás maga. Itt jön Ferenc vakítóan fehér paripáján, az igazság mellvértjébe öltözve, bátran. Mert a hazugságok „felhalmozódtak a rendszerváltás óta, különösen az elmúlt nyolc évben”. És Gyurcsány most megütötte azt a másik, azt a katartikusan kemény, azt az őszinte hangot. Zúgjon a vastaps a baloldali politikában és sajtóban! „Mindent meg lehet magyarázni – adta ki a jelszót a vezér. – Föl kell készíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba, (…) hogy tanuljanak nem fölszisszenni minden pillanatban, hanem menni előre.”
Szerencse, hogy a Magyar Nemzetnél dolgozom. Engem legalább nem vont be Gyurcsány az ő folyamatába. A Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap (?), az Index (?), a HVG (?) és a többiek vezérkarát ezek szerint „felkészítette” a vezető publicistákkal együtt. Megnéztem volna egy kandi kamerás felvételen a sok balliberális, szabad szájú függetlenkedőt, amint tanulnak „nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre”.
Gyurcsány nem fog lemondani soha. Ahogy mondta: „Országot vezetni fantasztikus.” Élvezi. Nem hagy fel egy ilyen kalanddal csak úgy. Gyönyörködik önmagában, abban, hogy ő maga a központi akarat; figyeljük meg, már rég karlendítésekkel lép színpadra. Most levette az álarcot, és röhögve beismerte, ami nyilvánvaló volt. S így szólt: „az én imádatom nem fog változni”.
Ha hatalomban marad, akkor ettől a héttől a hatalom mást jelent, mint eddig jelentett.
Mindehhez képest köztársasági elnökünk csupán bocsánatkérésre szólította Gyurcsányt. Jaj, csak azt ne! Annyi mindent bemocskoltak és meggyaláztak már ebben az országban, legalább a bocsánatkérést ne tegyük be a „trükkök százai” közé. Ne kérjen bocsánatot Gyurcsány (nem fog…). Tűnjön el, hagyja már békén ezt a szegény, öregecskedő, megerőszakolt Magyarországot. Gyógyulnia kell…