Vitatott adatbank

Jelentős fordulóponthoz érkezett a német biztonsági szervek fáradozása a terrorcselekmények megelőzésére és elhárítására. A belső biztonságért felelős tartományi belügyminiszterek és a szövetségi tárcát vezető Wolfgang Schäuble megegyeztek a terrorellenes adatbank felállításáról, amely elsődlegesen a bűnügyi hivatalok, az alkotmányvédő hivatal, a szövetségi hírszerző szolgálat és a katonai felderítés együttműködésének hatékonyságát hivatott növelni.
Ötesztendős vita után két sikertelen pokolgépes merényletre volt szükség ahhoz, hogy végre megszülessen a nemzetközi terrorizmus kiterjedésével elkerülhetetlen megoldásnak számító adatbank politikai feltétele. A kereszténydemokrata Wolfgang Schäuble bejelentette, a kabinet négy héten belül megfelelő törvénytervezetet terjeszt a parlament elé. Ezt megelőzően azonban máris megkezdődnek az adatbank technikai előkészületei. A központi irányítás a szövetségi bűnügyi hivatal (BKA) hatáskörébe kerül.
A tervezett adatgyűjtés – a pártok különböző nézeteire való tekintettel – kompromisszumos megoldást jelent, és két különböző kategóriára épül. A biztonsági szervek bármelyik részlege által közvetlenül elérhető csoport a gyanúsítottak személyazonosságának alapvető információit (név, lakhely, kor, állampolgárság) tartalmazza. Jelentősebb az adatbank azon csomagja, amely információval szolgál a terrorhajlammal gyanúsítottak vallásáról, kiképzéséről, kapcsolatairól a terrorhálózaton belül, internetkapcsolatairól, bankszámláiról, széfjéről és utazásairól.
Ezen adatok analíziséből vezethető le azután a megfigyelt személy veszélyessége. Ehhez az információhoz azonban már csak a biztonsági szervek vezető rétege juthat hozzá. A belügyminiszterek e megszorítással eleget tettek a titkosszolgálatok kívánságának. A hírszerzés attól tart, hogy különben nyilvánosságra kerülhetnek olyan adatok, amelyeket külföldi elhárítóktól kaptak. A terrorellenes adatbank működésének sikere az abban szerepet kapó szervek együttműködési hajlandóságától függ. A titkosszolgálatok – minden jogos meggondolás ellenére – aligha vállalják a rizikót, hogy egy terrorakció háttérének felderítése során a polgárok körében az a meggyőződés alakuljon ki, hogy az ő elzárkózásuk okozta a katasztrófát.