Amikor a bűnüldözők bűnöznek

Miután mézes-mázos hazugságaival megszállta lelkünket és agyunkat, a szofista pankrátor már a főváros beltereit is magáévá tette. Országunk legszebb és legnemesebb ünnepén van képe az erőszak borzongató fitogtatásával sokkolni, elkönnygázosítani, szétlőni az ellene lázadozók, az utcán sétálgatók, a demokratikus jogaikat gyakorlók tömegét. Válogatás nélkül. A tévében nézem, amint a már földre tepert, rendőrpajzs alá gyűrt emberbe, a rajta térdelő rendőrök súlya alatt összekucorgóba a mellette elhaladó rendőrök bele-belerúgnak vagy tonfájukkal rásújtanak, passzióból, a hecc kedvéért. A kiállított emléktárgyon tegnap még a gyermekem játszott, mára fegyver lett belőle, a védekezés hiú, öreg ábrándja, hogy van bármi is, ami megvédhet minket egy pszichopata uralmától és terrorjától.
Lovasroham, kardlapozás ártatlan ünneplőkkel szemben. Barátom sms-t ír: „Hú, de szar ez a könnygáz”. Kétgyerekes családapa, aki részt vett a Fidesz nagygyűlésén. Felhívom, remélem rendben van, megnyugtat, ennyit mond: „Ezek állatok. Belelovagoltak karddal a kezükben a tömegbe.” Füst a tévében. A Bajcsy-Zsilinszky út és a Károly körút után a Rákóczi út is könnygázban fürdik. Közben a Felvonulási téren parádézik tűzoszlopok között az egész zűrzavar oka. Képmutatásának nincsenek határai, de ezt már tudjuk, és még mindig a helyén van, és folytatja a megszállást. Bemocskol jelenlétével minden eszményt, erkölcsöt, ünnepet és szentséget. Bájmosollyal, rezdületlenül, nevetségessé téve országunkat mindenki előtt. A rendőrök maguk sem tudják, mit védenek, nem is fontos, végül is ezért akartak azok lenni, amik, buli van, végre lehet használni minden eszközt, felelősség nélkül, végre kiélhetik, amit ki akarnak élni.
A bűnüldözők bűnöznek; ácsorgó emberekbe lődözgetik gumilövedékeiket és könnygázgránátjaikat. És közben a média apró trükkjei: amíg élőben az újabb könnygázsortüzet láthatjuk az egyik tévében, addig reklám megy a másikon, de rövid, csak míg a gránátok robbannak a civilek között, aztán kivárva kicsit a füst oszlását, érdekes módon visszakapcsolnak, mintha mi sem történt volna. Mire megy itt a játék? Hol a koreográfus, a bábok mestere? Ki adja a parancsokat? És neki ki adja?
Legyen félelem a szívetekben, ez a démonikus üzenet. De már nincs mitől félnünk. Kordonok közé, mögé szeretnék szorítani a szabadság ünnepét. És a hazugságáradat nagyüzemi módon ömlik tovább. Most már a könnygázzal együtt. Rohadunk. Belülről. A hazugság elrohaszt. A hazudozók vigadnak. Mi sírunk. Van mitől.
Nemes W. Attila
Budapest

Gyurcsány Ferenc ezekben a napokban is élő adásban hazudozik a köztelevízióban. Azt állítja, hogy egy pár ezer fős kisebbség terrorizálja Magyarországot. Az igazság: amikor hazajöttem gyerekeimmel, a következőket tapasztaltam. A Fidesz-emlékgyűlés után – amely előre bejelentett, alkotmányos, békés gyűlés volt, ’56 emlékére – a békés tömeg elindult a Deák tér felé a metróhoz, hogy hazamenjen. Pár perc múlva az emberek, gyerekek, felnőttek, idősek, rémülten rohantak visszafelé, az Astoria irányába, egyöntetűen azt kiabálva, hogy „lőnek a tömegre!” Ezekben a pillanatokban már hallható volt a könnygáz, illetve a gránátok félelmetes dörrenése, az emberek szeméből ömlött a könny, a rengeteg jól öltözött, normális, szolid ember fejvesztve, sikítva menekült. Pár perc múlva lovas rendőrök kezdték rohamozni a tömeget. Szerencsések voltunk, mert egy kapualjba bemenekültünk.
„Üresek voltak ezen a szép napon az utcák”, hazudozik minden idők legkártékonyabb magyar miniszterelnöke e percekben is, sopánkodva. „Az emberek nem mernek kimenni az utcára békésen emlékezni, a néhány ezer fős kisebbség miatt, aki terrorizálja őket.” Nos, mi ki mertünk menni, és hálás vagyok a Jóistennek, hogy ép bőrrel megúsztuk. Kétezer-hatban, a forradalom ötvenedik évfordulóján békés tüntetők közé lövetni és aztán álságosan sopánkodni; hát nem szégyelli magát Gyurcsány Ferenc?
Dr. Morvay Krisztina
jogász, egyetemi docens, Budapest