Bűnpártolók, tettestársak

Drámai hangú ordítozás hallatszott ki a MSZP keddi frakcióüléséről az Index tudósítója szerint. Talán már azt a pénteki színjátékot próbálták, amiről a Fidesz- és KDNP-politikusok beszéltek, s aminek szüzséjét a kedvetlen Lendvai Ildikó tette közzé: a szocialista frakció egy emberként fogja támogatni Gyurcsány Ferencet a pénteki parlamenti bizalmi szavazáson. Azt a Gyurcsányt, aki sokáig eltitkolt balatonőszödi beszédével kiiratkozott a magyar demokráciából; s akit a vasárnapi össznépi akaratnyilvánítás a rossz erkölcse, modora és rossz kormányzati teljesítménye miatt szimbolikusan már menesztett a végrehajtó hatalom éléről. A köztársasági elnök erkölcsi imperativusa – hogy a koalíciós többség maga szabaduljon meg attól, aki a morális és pénzügyi válságot okozta – eddig süket fülekre talált: a kormánypárti képviselők esetében a köztársaságra tett esküt felülírni látszik a pragmatikus frakciófegyelem. Az „egyhangú” kirakatszavazásban segítségükre sietett a kutyakomédiát el nem utasító, név szerinti szavazást kérő MDF, lehetetlenné téve, hogy koalíciós képviselők a titkos szavazás álcája mögé bújva, de lelkiismereti alapon nemet mondjanak a gyurcsányizmusra.
Ne feledjük: a balatonőszödi beszédnek jogi hozadékai is vannak. A költségvetés valós helyzetét eltitkoló, trükkök seregéről beszélő kormányfő nemcsak a magyar, hanem az európai jogrendbe ütköző, vélhetőleg köztörvényes cselekedeteket is bevallott az övéi között. Az MSZP-frakció jelenlévő tagjai pedig nemhogy bejelentést tettek volna a tudomásukra jutott bűncselekményekről, hanem lapultak Gyurcsánnyal együtt, míg a vallomás közkinccsé nem vált. Ha tehát Gyurcsány bűnösnek találtatik, akkor ők társak a bűnben. Vajon lelkesedésből vagy érdekből teszik ezt? Talán titkon arra gondolnak, hogy Gyurcsány Balatonőszödön megígérte a lojális frakciótagoknak a zaftos kormányzati lehetőségeket? Azaz a törvényhozó hatalmat kilóra képes megvenni a végrehajtó hatalom? Mit szólna ehhez Montesquieu?
De nem moshatja a kezeit a koalíciós tettestárs, az SZDSZ sem. A „béna kacsává” lett Kuncze Gábor pártelnök felemás bocsánatkérése a megtévesztésekért: kevés penitencia. A hazugságra alapozott gyurcsányi kormányzásban a szabad demokraták is sárosak. Az 1994. szeptember 30-án kelt, tehát a tavaszi választási kampány időszakára is vonatkozó koalíciós szerződés szerint „az MSZP és az SZDSZ közösen kormányoz. A közös kormányzás közös döntés-előkészítésben és döntéshozatalban, a döntések közös képviseletében és végrehajtásában, valamint a kormányzásért és a parlamenti munkáért viselt közös felelősség vállalásában fejeződik ki. A koalíciós partnerek – beleértve a kormányfőt is – vállalják, hogy a kormányprogramban nem szereplő, nagy jelentőségű kezdeményezéseket megelőzően kölcsönösen egyeztetik álláspontjukat.” Vagyis az SZDSZ-nek vagy tudnia kellett a piszkos gyurcsányi trükkökről, vagy pedig éppúgy el kell utasítaniuk most az őket átverő Gyurcsányt, mint két éve Medgyessyt.
Igaz, a szerződésben az is szerepel, „a koalíció meggyőződése, hogy a magyar demokrácia írott és íratlan szabályait betartva is működhet hatékony kormány”. Erről – főként az íratlan részről – a választók a minap másként vélekedtek; s a pénteki parlamenti cirkusz csak megerősítheti őket ebbéli vélekedésükben. Az MDF frakcióvezetője szerint „a leglogikusabb lépés az lenne, ha a parlament feloszlatná magát, és új választásokat írnának ki”. Hát igen. Viszont nem járunk olyan vendéglőbe, amiről tudjuk, hogy ehetetlen a menüje.