Cél és eszköz Erdélyben

Teljes gőzzel és rég látott lendülettel indult be a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai gépezete tegnap a Székelyföldön. Az agyagfalvi 1506-os Székely Nemzeti Constitutio kereken fél évezredes, és az 1848-as Székely Nemzeti Gyűlés 158 éves évfordulója jelentette az apropót Markó Béla szövetségi elnöknek arra, hogy egy – sokak által már évek óta szorgalmazott – nemes célkitűzést, a székelyföldi területi autonómiát a zászlajára tűzve vágjon bele az RMDSZ történetének talán legfontosabb megméretésébe.
Hivatalosan ugyan még senki, a politika kocsmaasztalai körül azonban már mindenki a közelgő előre hozott választásokról beszél Romániában. A legoptimistább várakozásokat is felülmúló jövő januári uniós csatlakozás olyan lehetőséget ad pozícióinak megerősítésére a jelenleg hatalmon lévő román jobbközép koalíciónak – s ezen belül Traian Basescu államfő egykori pártjának –, amelyet bizonyosan nem fog kihagyni a parlamenti többség. E szándékot erősíti, hogy a különböző korrupciós ügyei miatt folyamatosan ütések alatt tartott posztkommunista formáció továbbra sem tud felállni a padlóról. A köztársasági elnöki palotából vezényelt nagy játszmának azonban több ága van. Egyik fontos óhaj, hogy az RMDSZ nélkül alakuljon meg a minden bizonnyal jövő tavasszal vagy kora nyáron felálló új kormány. Ebben a politikai környezetben az RMDSZ-nek nemcsak a parlamenti bejutásra, de a képviselői és szenátori mandátumainak növelésére is szüksége van. Ennek érdekében pedig ma az autonómia ügyének megkerülésével nem lehet kampányolni az erdélyi magyarság körében. A helyzetet időben ismerte fel Markó Béla, aki az utóbbi hetekben máris a területi autonómiát, azaz az ország feldarabolását hirdető főgonosz szerepében tetszeleg a román médiában és politikumban. Ez pedig egyenes út a magyar szavazó szívéhez.
Az RMDSZ nem tegnap kezdte a politizálást, s mivel az elmúlt tizenhat esztendő alatt egyaránt megjárta a balkáni poklot és mennyországot, most csak kamatoztatja tapasztalatait. Ezúttal éppen szép szóval lehetetleníti el erdélyi magyar vetélytársait. Az autonómiát sürgető agyagfalvi rendezvényre a szervező RMDSZ meghívta a szövetségen kívüli magyar szervezeteket is, így az Erdélyi Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetőit. Igaz, Tőkés László EMNT-elnök csupán két nappal az esemény előtt kapott értesítést erről, Csapó József, az SZNT elnöke pedig nem mondhatott beszédet, ezért mindkét politikus lemondta a részvételt. Az RMDSZ által meghirdetett összefogás jegyében éppen azok kerültek megalázó helyzetbe, akik immár évek óta a támadások kereszttüzében szorgalmazzák ugyanazt, amit most Markóék. Csúnya játszma ez, de sikeres lehet a kiötlői számára. A cél pedig, mint régóta tudjuk, szentesíti az eszközt.
A kérdés most már csak az – s nem elsőször –, hogy az autonómia sürgetése valójában csupán eszköz az RMDSZ választási sikeréhez, vagy olyan valós célkitűzés, amely mostantól meghatározza a szövetség közép- és hosszú távú irányvonalát. A választ ma még nem tudhatjuk, s azt megelőlegezni igaztalan lenne. A fanyalgásnak sincs helye most. Az RMDSZ tegnap Agyagfalván – úgy ahogyan az utóbbi hetekben több alkalommal is – felvállalta azt, amit évek óta nagyon sokan várnak tőle. Talán felismerik, hogy most a sorok zárására van szükség a székelyföldi autonómia érdekében. Erdélyben, de az anyaországban is.