Minden ingatlanra kiveti az adót a kormány 2008-tól – derül ki abból a lapunk birtokába került tervezetből, melyben a Pénzügyminisztérium (PM) a helyi adók közeljövőjét vázolja fel. Az adó mértékét a dokumentum nem lakáscélú ingatlanok esetében egy százalékban jelöli meg, a lakások és lakóépületek tekintetében pedig sávosan progresszív adóterheket javasol. Az adó 10 millió forintig a lakás értékének 1,5 ezreléke, a 10 és 20 millió forint közötti értékrész 3 ezreléke, 20 és 50 millió forint között pedig e rész 5 ezreléke lesz. Az 50 és 100 millió forint közötti sávot immár egy-, a 100 millió forint feletti hányadot pedig 1,5 százalékos adó sújtaná.
Bár ezek a számok önmagukban kicsinek tűnnek, valójában komoly éves terhet jelentenek: 10 millió forintos panellakás is évi 15 ezer forintos adót von maga után, a teher mértéke 50 millió forintos ház esetén pedig már 195 ezer forintra rúg. Igaz, a dokumentum 9 millió forintos, országos átlagos lakásértékkel számol, ami után „pusztán” évi 13500 forint lenne az adó, szakemberek szerint azonban Magyarországon egyelőre nincs is ilyen kimutatás. A tervezetben ráadásul az szerepel, hogy az önkormányzatok alsó határnak vehetnék ezeket a mértékeket és szabadon tovább emelhetnék azokat. Bár a jelenlegi, ingatlanokra vonatkozó helyi adók az új adónem bevezetésével megszűnnének, a PM számítása szerint az egységes ingatlanadó bevezetése így is közel százmilliárd forintos bevételi többletet hozna az állam konyhájára.
Abban, hogy az adó az alacsony értékű lakásokra és lakóépületekre vagy szegényebb tulajdonosokra nem vonatkozik majd, nemigen bízhatunk. A mentesség hiányát a dokumentum igen nyakatekert logikával magyarázza: az érvelés szerint az új adónem nem vagyonadó, vagyis nem egy személy vagyonára vonatkozik, hanem kizárólag az adó tárgyát képező ingatlanokra. Ha a megfizetése egy bizonyos limit alatt nem volna kötelező, indokolatlanul „jár jól” az, aki több, adó alól mentesülő ingatlannal is rendelkezik – véli a tervezet, amely szerint ezek értéke nem vonható össze, hiszen akkor a személy, és nem maga az adótárgy kerülne az adó fókuszába. A szövevényességen túl az érvelés több ponton hibádzik, igen zavaros többek között az, hogy ha a magánszemély vagyoni helyzete nem lényeges szempont, akkor miért szúrja a pénzügyi tárca szemét az, ha egy magánszemélynek több mentes ingatlana is van. Igaz, az adó egy része levonható volna a személyi jövedelemadóból az új adónem elfogadottságát növelendő, mint a dokumentum fogalmaz. Ez esetben azonban a kedvezmény összegével csökkenteni kell az önkormányzatok szja-részesedését – szögezi le a tervezet. A kormány tehát az önkormányzatok zsebére kíván PR-szempontokat érvényesíteni.
A helyi képviselő-testületek annyiban fellélegezhetnek, hogy az ingatlanadó a jövőben is a települések kasszáját gazdagítaná. A kormány azonban kivenné a helyi, tehát az önkormányzatok hatáskörébe tartozó adónemek közül az ingatlanadót, és ezáltal biztosítaná, hogy a terhet minden településen kivessék. A jelenlegi, ingatlanra vonatkozó adók ugyanis több településen nem működnek. Igazán komoly viták azonban az ingatlanértékek meghatározása körül várhatók. A készítők ugyanis úgy vélik, hogy az „adóztatási célú értékelési módszertan” már létezik, mégpedig a luxusadóról szóló törvényben. Emlékezetes: a luxusadó szabályozásában olyan „jól” sikerült kialakítani az övezeteket, hogy sok tulajdonos kifogásolta a minden logikát nélkülöző besorolásokat. A luxusadó még a kormány szerint sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Lapunknak Mehrli Péter, a Magyar Ingatlanszövetség elnöke leszögezte: csak akkor tekintik elfogadhatónak az ingatlanadó bevezetését, ha a kormány a szakma bevonásával kialakít egy teljes körű, megbízható adatbázist. Jelenleg ugyanis ilyen nem létezik, ráadásul egy országos ingatlankataszter felállítása komoly pénzeket emészt fel. Mehrli Péter megerősítette: a szövetség véleményét egyelőre nem kérte ki a kormány. Mivel a PM tervezete már szinte minden részletre kiterjed, igencsak kérdéses, hogy erre sor kerül-e még. Lapunknak korábban Zara László, az adókamara elnöke is úgy vélekedett, hogy először az adatbázist kell kialakítani, szerinte azonban ez éveket vesz igénybe, vagyis a 2008-as bevezetés nemigen reális. Rossz üzenete lehet annak is, hogy az önkormányzati választásokon tapasztalható jobboldali előretörés után a kormány kiveszi a helyi testületek kezéből annak a lehetőségét, hogy saját belátásuk szerint szabályozzák a területükön lévő ingatlanok adózását.
Nem hagyhatók figyelmen kívül a magyar sajátosságok sem. Az anyag ugyanis úgy fogalmaz, hogy az ingatlanadókból származó jövedelmek aránya Magyarországon jelentősen elmarad az EU-s számokhoz képest, így annak növelésére kell törekedni. A megállapítás igaz, kérdés azonban, hogy e téren valóban érdemes-e közelíteni a nyugati viszonyokhoz. Szerencsésebb országokban ugyanis jóval csekélyebb az ingatlanok jelentősége, hiszen még a pályakezdő fiatalok számára sem okoz komoly gondot az albérlet megfizetése, majdani keresetükből pedig könnyedén tudnak saját lakást vásárolni – ha akarnak. Magyarországon azonban a ház gyakran egy életmű betetőzését jelenti, sokan pedig – a kiszámíthatatlan irányú átalakulások közepette – ebbe fektették minden megtakarításukat. Igaz, a tervezetből kiderül az is, hogy nem csak az uniós viszonyokhoz való közelítés vezérelte a készítőket, sokkal inkább a kényszer. A dokumentum egyik mondata ugyanis világosan leszögezi: a jövedelmi és forgalmi típusú adókból származó bevétel növelésére már csak az adóelkerülés kockázatának növekedésével van lehetőség.
origo.hu
Hosszú betegeskedése után visszatért Szily Nóra: „Annyi minden kimaradt!”
