Shopping time

E-mailt forwardolt át nekem a múlt héten valaki. A villanylevélben egy public relations cég account assistantja invitált nagy örömmel éjszakai shoppingolásra. Bevásárló- és szórakoztató-központunk – írta – október 6. és 8. között ünnepli nyolcadik születésnapját, és a hosszú hétvégét (egyéb meglepetések mellett) a szombat éjszakai vásárlási láz teszi különlegessé. A Magyarországon most debütáló rendezvény egyediségét fokozza, hogy az üzletek virrasztása élő DJ-show-val és salsabemutatóval párosul – olvastam nagy örömmel. További részletek a sajtóközleményből derültek ki: szombaton a bevásárlóközpont üzletei hajnali egy óráig tartanak nyitva.
Őszintén szólva elfelejtettem a meghívót, de miután szombat este újfent kiderült, hogy a magyar labdarúgó-válogatott tagjai továbbra sem találják el a labdát, a bánat oldására kipróbálásra érdemes ötletnek tűnt az éjszakai bevásárlás. Újnak nem új idea: egy barátom pár hónapja minden nehézség nélkül vásárolt egy hipermarketben éjjel három órakor egy franciaágyat matraccal, csak a hazaszállítással kellett várnia másnap délig – úgy látszik, a rendszer még nem működött olajozottan.
Megnéztem az interneten (T-online ADSL WLAN, 12 900 Ft/hó), hogy jól emlékszem-e a dátumra (jól emlékeztem), aztán azon kezdtem gondolkodni, merjem-e kipróbálni a Budapesti Közlekedési Vállalat késő esti szolgáltatásait (Siemens Combino Supra Budapest NF12B, egymilliárd forint/darab). A dilemmahelyzetet egy telefonhívás (Nokia 6230, 41 900 forint) oldotta meg: egy ismerősöm szombat esti elfoglaltságot keresett éppen, ezért eljött értem, és együtt autóztunk el (Toyota Rav 4, 7,5 millió forint) a nagy eseményre.
A bevásárlóközpont bejáratánál éjjel tizenegykor arról tájékoztatott az elektromos információs rendszer, hogy mindössze öt szabad hely van a több száz férőhelyes parkolóban (nem őrzött, a gépjárművekben okozott károkért felelősséget nem vállalnak; parkolási díj 100 Ft/30 perc, jegyelvesztésnél négyezer forintos pótdíj; mozgássérülteknek egy, mozilátogatóknak pedig három óra ingyenes). Néhány deciliternyi benzin elégetése után (Shell V-power, 295 forint/liter) sikerült megtalálni az egyiket, miközben A fukar mindenit! feliratú szatyorhegyeket cipelő vásárlók érkeztek a liftek felől.
– Százér’ aggyák a dévédét a szatúrba – mondja egy láthatóan elégedett shoppingoló, miközben bepakolja a szatyrait a merdzsó (E 500 4 MATIC T-Modell, 21 millió forint) csomagtartójába. A nagyszerű hír hallatán mi is berontunk az alagsorban lévő műszaki áruházba, ahol óriási a tömeg a kasszáknál annak ellenére, hogy a focipályányi áruház belső terében alig lézengenek néhányan. A CD- és DVD-lemezek osztályán már más a helyzet, köbméteres konténerek előtt tülekednek az emberek, a szerencsésebbek köldökig hajolva turkálnak az akciós lemezek között. Az egész olyan, mintha egy új vallás híveit lesném meg valami fura szertartás közben – az egyik oltárnál feltűnik egy hajlongó koalíciós képviselő is, nyilván az előző napi bizalmi szavazás okozta feszültséget akarja oldani a bevásárlással. Nem szeretnék fél órát a pénztárnál tölteni, ezért inkább nem veszek itt semmit.
A bevásárlóközpont földszintjén egy színpadon magányos lemezlovas szolgáltat tucc-tucc zenét, különben nincs sem tömeg, sem ünnepi hangulat. A boltokban ásítozó eladók, csak a gyorsétterem környékén van jelentősebb tömeg. Elcsábulok én is – bimbódzó kapitalizmusunk másik produktuma, „Update” Norbi valószínűleg kardjába dőlne az éjféli evés ötletétől, de beállunk a sorba. A várakozás hosszú percei alatt előbújik odvából a lelkiismeret, és nem marhahúsos Big TastyTM menüt rendelek közepes burgonyával és üdítővel (1360 kilokalória, 1060 forint – baconnel +60), hanem Prémium grillcsirkemenüt vásárolok Cappy narancsdzsússzal (905 kilokalória, 990 forint; szezámmag-, tej- és gluténallergiásoknak nem ajánlják). Gyenge ember vagyok, megtoldom a rendelést egy majonézzel (120 kilokalória, 60 forint), miközben a haver sziklaszilárd jellem: ásványvizet iszik két sajtburgerrel és közepes krumplival (hoppá, ez 940 kilokalória, 1040 forint). Negyvenöt pontot írnak fel a Smart-hűségkártyámra, így ha ezt a vásárlást még vagy tízszer megismétlem, talán adnak majd ingyen egy szendvicset.
A kései vacsora után konstatálom, hogy nagy halom szemetet termeltünk – ennyi papír előállításához jókora rönköt kellett kivágni valamelyik esőerdőben.
Átmegyünk a bevásárlóközpont régi szárnyába. Ott teljes a csend, takarítónők sikálják a padlót, mi meg nem akarjuk tettlegességre sarkallni őket ezekben a politikailag felajzott időkben azzal, hogy átcaplatunk a frissen felmosott szakaszon. Az egyik szórakozóhely előtt szekrény nagyságú biztonsági emberek motozzák azokat a szórakozni vágyókat, akiknél csipogott a fémkapu. Tiszta Amerika – gondolom, de aztán eszembe jut, hogy valahol a közelben verték agyon pár éve a Fradi egykori focistáját.
Kifogy a tollam (Stabilo Point 88, 150 forint), de azt nem árulnak a shoppingolás éjszakáján. Őgyelgek a folyosókon, néha kigyúrt pasik jönnek szembe deszkasovány nőkkel – a fiúkon kolbászvastagságú aranylánc, a lányokon pedig boszorkánykarmok műanyagból, és a bőr alatt rengeteg szilikon. Egyikük hangosan nyafog, mert a pasija nem volt hajlandó megvásárolni azt a tündi-bündi törtfehér szélkabátot (Heavy Tools Noon W06420, 15 990 forint), ezért aztán kizárólag méregdrága parfümmel lehet őt kiengesztelni. Bemenekülök a könyvesboltba, ott legalább nincs tömeg, van viszont Kádár János-könyv (Moldova György: Kádár János, I–II., 3500 forint) hűvös halmokba pakolva. Nem akarok üres kézzel hazamenni a bevásárlás éjszakájáról, ezért hosszas mérlegelés után megveszem Faludy György A Pokol tornácán (Alexandra Könyvkiadó, 2999 forint) című könyvét. Áfás számlát kérnék, de a fülsüketítő technózenétől nem halljuk egymás szavát a kasszában dolgozó fiúval. Végül megérti az óhajom, nagy nehezen lebetűzöm neki a kényszervállalkozásom nevét-címét, és kimenekülök a bevásárlóközpontból. Szerencsénk van: ha két perccel később megyünk, akkor háromszáz forintot kellett volna fizetnünk az automatánál, de így megússzuk kétszázzal a parkolást. Ez is megvolt, nyugtázom a napot, megint sikerült importálnunk valami baromságot.