A függetlenségről döntött Dél-Oszétia

Tegnap a függetlenségről tartottak népszavazást Grúzia szeparatista tartományában, Dél-Oszétiában. Ezzel egyidejűleg elnökválasztás is zajlott, míg az 1992 óta szakadár régió grúzok lakta falvaiban alternatív voksolással próbálkoztak egy rivális elnök választására. Ezzel Tbiliszi azt kívánja demonstrálni a Koszovó státusára irányuló tárgyalások előtt, hogy Dél-Oszétia két részre van szakadva, ennélfogva Koszovó függetlenségének megadása nem teremtene precedenst Dél-Oszétia számára. Az eredmény nem kétséges, e függetlenséget célzó népakaratot azonban nehéz érvényesíteni, mert a népszavazást a nemzetközi közösség nagy része nem ismeri el. Annál inkább jelenthet ütőkártyát az Oroszország számára a posztszovjet térben a befolyásért zajló politikai játszmában. Moszkva Koszovó példájára hivatkozva támogatja a posztszovjet térség szeparatista államalakulatainak, a Dnyeszteren túli Köztársaságnak, Abháziának és Dél-Oszétiának függetlenségi lépéseit.
A dél-oszétiai referendum mindenképpen növeli a nyomást Mihail Szaakasvili grúz elnök Amerikától támogatott rendszerére. Nem véletlen, hogy éppen a szavazás előtt két nappal Szaakasvili egy kormányátalakítás keretében leváltotta és a gazdasági területre irányította Iraklij Okruasvili védelmi minisztert, a „háborús párt” vezéralakját, aki fennen hirdette, hogy az új évet már a dél-oszét fővárosban fogja ünnepelni. Mindez szakértők szerint azt jelentheti, hogy minden bizonnyal amerikai nyomásra Tbiliszi egyelőre letett a szakadár köztársaságok katonai erővel történő, sokak által kockázatosnak tartott visszatereléséről. Másrészt éppen a katonai megoldás felé tolja Szaakasvilit az egyre nehezebb belpolitikai helyzet, az orosz blokád és a tervezett gázáremelés által is növelt gazdasági nehézségek, népszerűségének esése. Logikusnak tűnhet ugyanis, hogy a nemzeti érzelmekre alapozva egy Dél-Oszétia elleni katonai akcióval terelje el a figyelmet az egyre mélyebb belpolitikai problémákról. A változó geopolitikai erőviszonyok azonban közbeszólhatnak, hiszen Moszkva megerősödése és az Amerika számára fontosabb dél-koreai vagy iráni kérdésben mutatott konstruktív álláspontja arra intheti Washingtont, időlegesen visszafoghatja Szaakasvilit.