A nép gyermeke reggelire

Kívánságműsor a Roxy Rádióban. A hallgató szomorú dalt kér Puskás Öcsi emlékére. A műsorvezető feltesz egy pattogós nótát, mondván, Puskás Öcsi vidám fickó volt. József Attilát idézi Márton-nap alkalmából a közszolgálati rádió munkatársa: De szeretnék gazdag lenni, egyszer libacombot enni. Fejből volt ilyen művelt. Sebaj, törődjünk bele, hogy a jövendő korok rádiósai már nemhogy rosszul, sehogy nem fognak tudni idézni.
Majka, vagyis Majoros Péter magyar hungaricumról beszél a Danubius Csili című, zenés, szórakoztató reggeli műsorban. Bizonyára nincs a környéken, aki elmagyarázza neki, hogy ez tautológia (meg azt sem, hogy mi az a tautológia), és nincs azzal ma Majka egyedül Magyarországon, hogy csak használja, de nem pontosan érti-érzi az idegen szavakat.
Amúgy Majkával nincs baj. Az ózdi hős, a valóságshow-ból a magyar médiába röppent fiatalember az eltelt időben bebizonyította, hogy nemcsak botrányt kavarni, hanem dolgozni is tud. Manapság ritkábban tűnik fel a bulvárcímlapokon, többet a munkahelyein. Ő a nép gyermeke, aki újabban a legnagyobb országos kereskedelmi rádióban igazítja el reggelente az országot Ábel Anitával, Kapócs Zsókával és Lovász Lászlóval. A Danubius próbálkozott már sok nagyobb és kisebb névvel, hívták már reggeli műsorát briósnak, triósnak, kapucsínónak attól függően, épp hány műsorvezető volt. Majka amúgy jól húz, visszafogott, együttműködő, kitanulta a szakmát, sőt jobb, mint nem egy elhíresült kollégája, akik beszéd helyett az évek elteltével is csak küzdenek a mondatokkal.
A hallgatók mára eldöntötték, kivel töltik a reggelüket. A politikailag érettek a közszolgálati Krónikát hallgatják, a politikailag elkötelezettek egy kis jobboldalgyalázással kezdenek a Klubrádió stábjával. A többség azonban együtt röhigcsél Bochkorékkal, esetleg intellektuálisan rosszkedvű Fialával, vagy szórakozik a Danubiusszal. E reggeli kereskedelmi műsorok lényegüket tekintve nem különböznek egymástól, a műsorvezetők találékonyságán és improvizativitásán múlik, hogyan tudják terelgetni a hallgatóságukat. Hasznuk anynyi, hogy népnevelő feladatot végeznek, érzékeltetik, mi helyes és mi nem, amit nem baj, ha a szülők helyett legalább a rádióban olykor elmondanak az ifjúságnak. Ennél többről azonban nincsen szó. Nem hagynak maradandó nyomokat. Jönnek-mennek az éterben, miként mi magunk is vándorolunk a rádióadók között. És észre sem vesszük, ha Majka holnap helyet cserél Bagi–Nacsával vagy Ábel Anitát felváltja Tornóczky Anita.
Nehéz már minket elkápráztatni.
(Danubius Csili, FM 103,3)