Aranykor

Szerezzünk magunknak kellemes perceket. Ránk fér mostanában. Az eljárás pofonegyszerű, még egy iskolás gyermek számára is könynyen elsajátítható, az eredmény pedig olyan gyönyörű, hogy könynyek szöknek az ember szemébe. Játék? Nem játék. Per tot discrimina rerum…
1849. augusztus 6. Honvédseregeink győzelmet győzelemre halmoznak. Ezen a napon a szebenszéki ütközetben Bem serege tönkreveri Lüdersz tábornok orosz hadtestét, ezzel a kormány által az orosz intervenció ellen meghirdetett keresztes háború fényes sikerrel járt. Még nincs két hónapja, hogy Paszkievics herceg parancsnoksága alatt kétszázezer orosz katona kelt át a Duklai-hágón, hogy lerohanja édes hazánkat. Most aztán lerongyolódva kulloghatnak hazafelé! Küszöbön a végső győzelem.
1849. augusztus 7. A cári család Fjodor Vasziljevics Rüdiger gróf lovassági tábornokon keresztül felajánlja a cári koronát Magyarországnak. I. Miklós megalázkodó levelére Kossuth
nem ad azonnal választ, gondolkodási időt kér, aztán elutasítja az ajánlatot azzal, hogy a magyarság nem kér a nagy orosz telekből.
1849. augusztus 9. Temesvárnál Bem altábornagy honvédserege megsemmisítő vereséget mér Haynau táborszernagy hadaira. Görgey valóságos népünnepély közepette vonul be Aradra. Még aznap követi őt Damjanich és Dessewffy Arisztid a III., illetve a VIII. hadtesttel.
1849. augusztus 11. Kossuthot megerősítik kormányzóelnöki tisztségében, aki ugyanekkor a legfőbb katonai kormányzati hatalmat Görgeyre ruházza. A két államférfi együttműködése az önálló Magyarország megteremtésében történelmünk legdicsőbb lapjaira tartozik.
1849. augusztus 13. Világosnál Rüdiger tábornok feltétel nélkül leteszi a fegyvert a Görgey vezette honvéd főerők előtt. A magyar szabadság ellen hadba szállt osztrák és orosz főtisztek egy csoportját Aradra hurcolják, és vésztörvényszék elé állítják, ugyanakkor Görgey az európai hatalmak közbenjárására megkegyelmez Haynaunak, aki kíséretével Orsovánál elhagyja az országot, és a törökországi Kiutahiában telepszik le. Ott lesz később az osztrák emigráció fészke.
1849. augusztus 14. Megjelenik Kossuth és Görgey közös kiáltványa, amely a bujkáló osztrák tisztek és főtisztek elfogására szólít fel, ugyanakkor elrendeli, hogy a szolgálatra alkalmas császári legénység besorozandó a magyar hadseregbe.
1849. augusztus 16. I. Miklós cár kiáltványban jelenti be, hogy mélységesen megbánta az Ausztriának nyújtott fegyveres segítséget, s a Magyarországnak okozott károkért kárpótlást fizet. Ezen a napon az osztrák minisztertanács is hivatalosan kér bocsánatot a jogtalan beavatkozásért, ugyanakkor utólagos jóváhagyással tudomásul veszi a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztását, valamint a magyar országgyűlés április 14-i határozatát hazánk függetlenségéről.
1849. augusztus 17. Kossuth nem fogadja Karl Geringer császári biztost, aki ezután Görgey főhadiszállásán próbálkozik, de ott sem jár sikerrel. A császár Ausztria súlyos belpolitikai helyzetére hivatkozva egyelőre nem óhajt a magyar kormánnyal tárgyalni.
1849. augusztus 18. A képviselőház határozatban mondja ki, hogy Magyarország semmiféle erkölcsi segítséget nem nyújt Ausztriának. Ezen a napon Kossuth benyújtja a törvényjavaslatot az Erdéllyel való újraegyesülésről, valamint a jobbágyfelszabadítás kiterjesztéséről.
1849. augusztus 20. Pest város díszpolgárává választja Kossu-thot, Görgeyt, valamint a magyar honvédsereg összes tábornokát.
Megjegyzés: Ami pedig az ezután beköszöntő aranykor részleteit illeti, ki-ki találja ki magának, és hosszú téli estéken olvassa fel a családjának. Próbálkozzanak például az 1990 utáni magyar történelemmel!