A forradalom leverésének ötvenedik évfordulóján az SZDSZ-es Szabó Miklós Alapítvány konferenciát hívott össze a nemrégiben elhunyt Eörsi István író egykori fővárosi otthonába. Az egyes sajtóértékelések szerint immár „kultikus hellyé magasztosuló” lakásban Demszky Gábor főpolgármester, a demokratikus ellenzék korabeli emblematikus figurája – a Népszabadság tudósítása szerint – a fél évszázados jubileum eseményeire is reflektálva, igen felindultan fogalmazta meg gondolatait. Mint kifejtette: ’56 képére rárakódott a kádárizmus szemete, s ez kettészakította az országot, a baloldal úgy írja át a történelmet, hogy kiemeli magának Nagy Imrét és a reformkommunistákat. – A mi felelősségünk pedig az, hogy elveszítettük ’56-ot. Az is baj, hogy az a jobboldal ügyévé válhatott – mondta Demszky. A konferencia másik díszvendége, Halda Alíz szintén fájlalta, hogy 1956-ot átengedték a jobboldalnak, és utalt arra is: a forradalommal kapcsolatos ellentétek rögtön a rendszerváltozáskor felszínre bukkantak.
De mi is történt valójában az eltelt évtizedekben? Ennek mélyebb megértéséhez fontos adalékként szolgálhat a pártállam titkosszolgálatának húsz évvel ezelőtt készült jelentése (lásd Magyar Nemzet, 2002. október 19.). Az Eörsi István Belgrád rakparti lakásán készülődő, majd ott meghiúsuló forradalmi megemlékezésről egy 1986. október 21-én kelt, a Belügyminisztérium III/III-as Csoportfőnökség információja alapján készült dokumentumban olvasható. „»Vidéki« fn. célszemély (aki Szilágyi Sándor, a repülő egyetemek szervezője volt – a szerk.) tájékoztatta kapcsolatait: egyelőre helyiséget keres a »repülő egyetem« október 22-re tervezett előadásának megtartásához, ezért a lakásán érdeklődjenek telefonon az összejövetelről. A szerv újabb adatai szerint »Vidéki« mintegy 60 érdeklődőt mozgósított Eörsi István író lakására azzal, hogy azt a nevezett a rendelkezésükre bocsátja” – írja a jelentés készítője.
„Eörsi az elmúlt napokban konzultált barátaival, s ennek során kifejtette, hogy ő nem a »repülő egyetemre« gondolt, hanem egy megemlékezésre, amelyen »komoly emberek« vesznek részt (pl. Konrád, Vásárhelyi, Rácz stb.). Kifejtette, ő híve a »személyi válogatásoknak«, és ilyen »gyújtó hangú« személyekhez, mint pl. Gadó György (fordító, az ellenzék egyik radikális képviselője, Krassó György közeli munkatársa, Ravasz Győző néven jelentek meg írásai a nyolcvanas évek szamizdatjaiban – a szerk.), Nagy Jenő (aki szamizdat kiadó volt, nevéhez fűződik AB és az ABC Kiadó, valamint a Demokrata című újság megalapítása – a szerk.) és Pákh Tibor (akit hűtlenségért 1960-ban 15 év börtönbüntetésre ítéltek, ebből 11 évet letöltött, az utolsó 5 esztendőt pszichiátriai kényszerkezelésben – a szerk.) nincs bizalma. Amit ezek produkálnak – hozzájuk sorolva Szilágyi Sándort is – azért ő »nem tartja a hátát«. A »konzultációk« során kiderült, hogy Eörsi tud a preventív figyelmeztetésekről, és ez visszatartó tényező nála. Fónay kórházi beutalóját is összefüggésbe hozza a prevencióval.” (Fónay Jenő egykori ’56-os halálraítélt – a szerk.)
A jelentés szerint Eörsi Istvánt „Vásárhelyi Miklós és Konrád György kifejezetten lebeszélte a rendezvényről.” Nagy Bálint (építész, a Beszélő című szamizdat kiadvány szerkesztője – a szerk.) is közölte, nem kíván részt venni. A jelentés írója arról is tájékoztatja megbízóit: „Mérnök” (Rajk László építész – a szerk.) úgy foglalt állást, hogy ha Eörsi akarja, eljön, de nem látja értelmét. „Mindezt összevetve Eörsi állás pontja: ő színházban akar dolgozni, írásaival meg kíván jelenni, s ezt nem kockáztatja a fent nevezett, általa nem sokra tartott személyek miatt. Ezért október 20-án elutazott, erről az általa fontosnak tartott személyeket értesítette, a többiek értesítését rábízta »Vidékire«” – olvasható az 1986. október 21-i napi operatív információs jelentésben.
Az 1956-os forradalom harmincadik évfordulóján, október 22-én este nyolckor a Belgrád rakparti ház előtt, ahol Eörsi István író lakása volt és ahonnan a tervezett összejövetel miatt – a jelentés szerint – elutazott, legalább félszáz ellenzéki gyűlt össze. Többek között Tamás Gáspár Miklós filozófus, Gadó György, Haraszti Miklós, Lados Balázs (akkor még egyetemista, a Szabad Magyarország című szamizdat folyóirat egyik alapítója, jelenleg középiskolai tanár – a szerk.), Nagy Jenő, Sneé Péter és Horányi Márta újságíró. Az Inconnu csoportból ott volt Molnár Tamás, Bokros Péter, Pálinkás Róbert. (Mint ismert, 1989-ben az Inconnu állította a forradalom jeltelen sírokba elföldelt mártírjai emlékére a kopjafákat a 301-es parcellában.) Az összegyűlteket „meglepte a helyzet,” hogy a megbeszélt helyen és időpontban az 1956-os forradalomra való megemlékezés elmarad, mivel a lakás tulajdonosa, Eörsi elutazott. Egy akkori résztvevő így emlékezik arra az estére:
– Haraszti a vele megjelent külföldi tudósítóknak azt mondta, a megemlékezés „technikai okok” miatt elmarad. Gadó György ezen mélyen felháborodott, próbálta a valós helyzetet elmondani a külföldieknek is, de mivel angol tudása hiányos volt, Haraszti vendégei nem értették. Haraszti pedig nem fordította, amit mondott. Gadó ekkor már teljesen kikelt magából, borzasztó negatív véleménye volt az egész ellenzékről. Ekkor már vagy ötvenen lehettek – mondja. Szavai szerint a megemlékezést Lados Balázs és Nagy Jenő próbálta megmenteni. A jelenlevők egy része elment Lados lakására, és ott tartották meg a megemlékezést. Másnap este, 1986. október 23-án csaknem hatvanan Nagy Jenő és Vétek Mária lakásán gyűltek össze. Ezen a megemlékezésen ’56-os emlékeiről beszélt Rácz Sándor, a Budapesti Munkástanácsok volt elnöke, Szilágyi Sándor felolvasta a 30 éves évfordulóra írt esszéjét. Krassó György egykori szabadságharcos Londonból üzent az itthoniaknak. Beszédét magnetofonról hallgatták a megjelentek.
Eörsi István néhány nap múlva hazatért, és az október 22-i megemlékezés helyett végül november 4-én, a forradalom leverésének harmincadik évfordulóján
’56-os konferenciát szervezett lakásán – emlékezik az események egyik tanúja. Idén, a szabadságharc ötvenedik évfordulóján erről az eseményről is megemlékezett az SZDSZ-es alapítvány, az egykori ellenzékiek. Az egybegyűltek egyként álltak ki ’56 állítólagos jobboldali kisajátítása ellen. Haraszti Miklós – a napilap tudósítása szerint – arra is rávilágított: ma már a reformkommunisták különböző nemzedékei csatlakoznak az ’56-os hagyományhoz. – Miért ne lehetne ezt vállalni? – tette fel a kérdést. Halda Alíz pedig arra mutatott rá: ami a forradalom 50. évfordulóján történt, gyalázat, mivel „mindenféle gyülevész csoportok a forradalom paródiáját produkálták”.
origo.hu
Elképesztő felelőtlenség: 30 gyereket szállított a részeg buszsofőr
