Cipó

Azt mondja a szabad demokrata párt országos tanácsának elnöke, Bőhm András: „Abban teljes nézetazonosság volt, senki nem kérdőjelezte meg, hogy a budapesti rendőrség a demokrácia védelmében lépett fel, fellépése törvényes volt…” (Október 23-ra kell gondolni természetesen, a Gergényi-körmenetre, a gumilövedékekre, a vízágyúkra, a könnygázgránátokra, a lovasrohamokra, a gumibotokra, a viperákra…
Törvényes fellépés, mondja szépen lépő Bőhm András liberális megmondóember – kapott volna egy brusztflekket a csatában, mindjárt másképpen fogalmazna. Anyát, gyereket, papot, országgyűlési képviselőt agyba-főbe verő előemberekről nyilatkozik így a szadesz frontembere. Ja, és ami a lényeg: a szabad demokraták marasztalnák vitézlő Gergényi Pétert pozíciójában, akit én egyébként süldő kora óta ismerek, együtt lovagoltunk a Tattersaalban, Cipó volt a beceneve, borzasztóan ügyetlen volt, így aztán később beállt rendőrnek, idővel elneveztette magát „vasprefektusnak”, és meghirdette a nulla toleranciát. Valószínűleg ennek keretében verte most össze Budapest lakosságát.
És az SZDSZ most visszasírja. Egymásra találtak.
Szerintem nem kellene marasztalni Gergényi (Cipó) Pétert, ellenben – távozása esetén – sem kéne átugrani a történteken. Azért itt történt egy és más. Megcsúfolták az emberi méltóságot, kilőtték egy ember szemét, agyba-főbe vertek minden arra járót – korra, nemre, származásra, felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül.
Nem, tényleg ne menjen el ilyen elegánsan Gergényi Cipó! Előtte feleljen! Mint annak idején a rendőriskolán.