Debreceni

Mit tippelnek: lehet sárkányhúsból virslit készíteni?
Eltalálták, nem lehet. Nem bizony, mert sárkány csak a mesében létezik, azért van hét feje. Egyébként ha mégis volna sárkány, akkor szerintem nálunk virsli is készülne belőle, és nem is járnánk vele rosszul, legalább tudnánk, mit eszünk, manapság ez nem kis dolog. Egy friss hír szerint a Welsh Dragon Company nevű cég Welsh Dragon (Walesi Sárkány) márkanéven forgalmazott egy virslifélét, ám a hatóság lecsapott rá, vizsgálatot rendelt el, s megállapította, hogy megtévesztés történt, ugyanis a termék egyáltalán nem tartalmaz sárkányhúst. A céget kötelezték, hogy a virslit ezentúl szíveskedjen Welsh Dragon Pork Sausages (Walesi Sárkány Sertéskolbász) néven forgalmazni, különben nincs helye a piacon. A vállalat tulajdonosa belenyugodott a verdiktbe, de azért megjegyezte, nem érti, hogy a hatóságok miért nézik hülyének a vevőket, ugyanis élő ember nem akad, aki azt hitte volna, hogy a termék tényleg sárkányhúsból készül.
Ez nem vicc, a hírt a BBC repítette világgá, sőt a cég internetes honlapján magát az egyébként díjnyertes virslit is bárki megtekintheti. Én bizony megtekintettem, s láttam, hogy nem is annyira virsliről, hanem inkább kolbászról van szó, mégpedig – mint a leírásból kiderül – tradicionális recept szerint készült sütni való kolbászról. Hangsúlyozottan walesi sertésből készül, tartalmaz sót, őrölt chilipaprikát és póréhagymát.
Nem akarok tippeket adni, de édes hazánkban lehet kapni Rákóczi szalámit, Márvány szalámit, sőt Boszorkány kolbászt is, vagyis ha ránk szabadulnának a walesi hatóságok, nem győznénk magyarázkodni a súlyosabbnál súlyosabb vásárlói megtévesztések miatt.
Méghogy szalámi márványból? Boszorkányból? Fejedelemből?
Én, mint született cívis, valósággal rajongtam a debreceni páros kolbászért. Gyermekkorom kedvenc vacsorája volt, tormával vagy mustárral, valódi félbarna kenyérrel, amely lisztből készült, nem adalékokból, és háromnaposan ugyanolyan jó volt, mint frissen. (Manapság már csak a Szombathelyen és környékén kapható toronyi kenyér hasonlítható hozzá. Még idejében védetté kellene nyilvánítani!) Figyeljenek, elmondom, hogyan készítették a debrecenit a város híres hentesei, akiket fénykorukban csak sertésvágóknak hívtak. A pároshoz fiatal, kövér disznóhúst használtak, lehetőleg még melegen, mert akkor jobban felszívta a vizet, úgy pedig jobb ízű a kolbász. A húst vagdalták, nem pedig péppé darálták, sóval, borssal, paprikával és fokhagymával fűszerezték, vékony sertésbélbe töltötték, tízdekás párosokra osztották, aztán huszonnégy órás pihentetés után két napra füstre akasztották. A debrecenit 10-12 percnyi főzés után lehetett fogyasztani. Aki megkóstolta, egy életre beleszeretett. Olyan nagy hagyományú, kitűnő ennivaló volt, hogy a neve még ma is fogalom. De csak a neve. Mert a debreceni már a múlté. Amit ma ezen a néven árulnak, annak semmi köze hozzá, sőt van, ahol marhahússal töltik, de az már a vég.
Az ember olykor szeret a balek szerepében tetszelegni, én is vettem a minap „Csemege debreceni” feliratot viselő terméket (egyébként nem Debrecenben gyártották), mégpedig kedvenc kiszerelésemben, vagyis védőgázas fóliában. De nem azért, hogy megegyem, hanem hogy eltegyem emlékbe a termék összetételéről tájékoztató címkét. Na, ezt hallgassák meg, mert soha nem találnák ki, miből készül manapság a debreceni páros. Íme: sertéshús, marhahús, víz, fűszerek, fűszerkeverék, fűszerkivonatok, stabilizátor (E450), ízfokozó (E621), szőlőcukor, adalékanyag, szójafehérje-koncentrátum, szójaliszt-stabilizátor (E415), nitrites pácsó, sótartósító szer (E250), bőrke és burgonyakeményítő.
Ez a helyzet. Se csemege, se debreceni.
Kémiakolbász. Élelmiszernek álcázott vegyi fegyver.
Akkor már ezerszer inkább a sárkány, nincs igazam?
Ne vesztegessük az időt, haladéktalanul hívjuk be a walesi élelmiszer-ellenőrző hatóságokat. Talán ők még segíthetnek. Ha nem tesszük, elvesztünk.