Északír közeledés

Észak-Írország ma valószínűleg közelebb áll a békés önrendelkezéshez az 1998-as nagypénteki megállapodás által lefektetett alkotmányos alapokon, mint valaha. Ehhez fura módon az kellett, hogy a két etnikai és vallási közösséget, a katolikus ír nacionalistákat és a protestáns unionistákat a politikai spektrum két szélsőséges pártja képviselje.

Ian Paisley tiszteletes Demokratikus Unionista Pártja, a DUP és a legradikálisabb nacionalista párt, a Sinn Féin. Logikus: ha a két szélsőség meg tud egyezni, nincs komoly politikai erő, amely a megegyezést akadályozza. A radikálisok képviselői pedig tudják – és ha eddig nem tudták volna, Peter Hain, a Blair-kormányban az északír ügyek csúcsminisztere egy BBC-műsorban háromszor is kimondta –, hogy ha nincs megegyezés, nincs autonómia.
Ian Paisley, aki nemrég még nem volt hajlandó egy szobába leülni a Sinn Féin vezetőivel, pénteken azt mondta, kész átvenni az autonóm Észak-Írország főminiszteri (vagyis miniszterelnöki) tisztségét úgy, hogy Martin McGuinness, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) egykori vezérkari főnöke a helyettese, ha a Sinn Féin kész együttműködni az unionistákkal az új északír rendőrség létrehozásában a két közösség részvételével. Vagyis Paisley kész fegyvert adni egy közös karhatalom keretein belül olyanoknak, akik egykor fegyvert ragadtak az unionisták ellen. Martin McGuinness a Sinn Féin részéről józan nyilatkozatban jelezte, hogy igenis együtt tud működni Paisleyvel az autonóm Észak-Írország élén, és semmi kifogása a közös karhatalom ellen, ha az valóban közös irányítás alatt áll.
Paisley és McGuinness feltételei még megbuktathatják a megegyezést, ám megtörténhet az, amire évtizedeken át még gondolni sem lehetett: a két radikális csoport közösen irányítaná Észak-Írországot. Peter Hain közölte, elfogadja, hogy az új rendőrségen belül a két fél osztozzon az irányításban.