„Ezeket a Dunába kellene lőni”

A rendőrök a vak emberek fogyatékosságára sem voltak tekintettel, amikor október 23. hajnalán kiszorították a Kossuth téren tüntetőket az Országház előtti területről – derült ki egy nem látó házaspár, Guba János és Guba Jánosné történetéből. – Hajnali három óra lehetett, amikor a térről kiszorított a rendőrség. Akkor még a feleségem kezét fogtam, mert az ő kezében volt a fogyatékosságunkra figyelmeztető fehér bot. Amikor azonban a rendőrök tömött sorokban taszítani kezdték a tüntetőket, s velük együtt minket is, elsodortak a páromtól – mondta el Guba János. Amikor a férfi magára maradt, azt hallotta, hogy valaki a rendőröket arra utasítja: „Rántsátok be!” – Ekkor két rendőr letepert az aszfaltra, majd egyikük túlbuzgóságában arra utasított: „Feküdjön a földre!” Mondtam neki, hogy már ott vagyok, s hogy könnyű egy vakkal így elbánni, mire a fejemre térdepelve megbilincseltek, majd bedobtak egy rabszállítóba. Ekkor nézték át a táskám tartalmát, s megtalálták az én fehér botomat is – emlékezett vissza a történtekre a férfi. Mint mondta, a rendőrök ennek következtében már „normálisabban viselkedtek”. – Levették a bilincset, majd rám csukták az autó ajtaját, s néhány perc múltán jelezték, hogy átvisznek a kordonon túlra. Igen ám, de később kiderült, hogy az Országház és a Margit híd között váltak meg tőlem a rakparton. Akkor még azt sem tudtam, hogy a Duna a hátamnál folyik – fűzte hozzá Guba János. A felesége végül telefonon elérte a férfit, akit hosszas keresgélés után, egy nő segítségének köszönhetően talált meg a híd lábánál. – Addig még alkalmam volt figyelni az ellenem intézkedő rendőrök beszélgetésére, mert tőlem nem messze megálltak. Egyikük azt mondta: „Ezeket mind a Dunába kellene lőni” – fűzte hozzá Guba János.