Felemás ünnep Kijevben

Éppen két éve annak, hogy az elnökválasztáson elkövetett csalások miatt felháborodott több százezres tömeg – az ellenzéki politikai erők felhívására – Kijevben a ma már csak Majdanként emlegetett Függetlenség térre vonult, kirobbantva ezzel az egész világot lenyűgöző narancsos forradalmat.

A jelenlegi indulatos belpolitikai helyzet közepette viszont valójában senki nem tudja, hogy mit is kezdjen az évfordulóval. Az államfő utasítására ugyan megalakult egy szervezői bizottság, amely azonban néhány ülés után dolgavégezetlenül feloszlatta önmagát. Ennek ellenére Viktor Juscsenko államfő, aki a forradalom kezdetét a szabadság napjává nyilvánította, mindenképpen ünnepelni akar. Szerinte ugyanis a csalódások és lemondások ellenére is van mire emlékezni és van mit méltatni, hiszen a forradalom óta eltelt két év alatt Ukrajna olyan utat tett meg, amivel jogosan lehet büszkélkedni. Megszilárdult a szólásszabadság, megteremtődtek a demokratikus és szabad választások feltételei, kialakult a párbeszéd a hatalom és az üzleti élet képviselői között, dinamikusan fejlődik az ország gazdasága. Minderről az államfő a nemzethez intézendő üzenetében akar beszélni és nem tartja kizárnak azt sem, hogy személyesen is tiszteletét teszi a Majdanon.
A forradalom legnagyobb hatású politikusának, Julija Timosenkónak viszont egészen más a véleménye. Ő például senkinek, legfőképpen pedig Viktor Juscsenkónak nem javasolja az ünneplést, a Majdanon való megjelenést és a nyilvános televíziós szereplést, hiszen az ország mostani, „drámai politikai” helyzetében sem a nagy szavak, sem a könnyek nem segítenek. A politikus asszony szerint még ma sincs minden elveszítve, még van esélye az egykori harcostársak egymásra találásának. Más értékeket és törekvéseket képviselő emberek vannak ugyan hatalmon, de a Majdan szelleme őket is megváltoztatta, hiszen ma már ők sem képesek azzal az önelégültséggel és magabiztossággal cselekedni, mint tették azt a forradalom előtt. Rendkívül fájónak és sértőnek érzi a forradalom óta elveszített két esztendőt, ugyanakkor biztos abban, hogy mindaz, amiről a Majdanon ábrándoztak, valósággá válik. Szerinte ugyanis nincs visszaút, hiszen nem a politikusok teremtették meg a Majdant, amely magabiztossággal és bátorsággal vértezte fel az embereket, hanem fordítva: a Majdan teremtette meg az új realitásokat és az új Ukrajnát.