Fradi-tagsági évi tizenkétezerért

A Ferencvárosi Torna Club küldöttgyűlése tegnap új klubmodellt és ehhez illeszkedő alapszabályt iktatott törvénybe: bevezette a „rendes tagság” intézményét, amelytől egyrészt jelentős bevételt vár, másrészt a Fradira mindig jellemző társadalmi beágyazottságot jelenítené meg hivatalos keretek között, valamint létrehozta a sportigazgatóságot, az egyesület tulajdonképpeni sportszakmai vezető szervét. Az újítások hosszú távon az FTC harmonikus és kiegyensúlyozott működését segítenék elő, csakhogy mindezt rövid távon meg is kellene érni. És ehhez már holnap pénzt kellene szerezni – vagy inkább tegnap kellett volna.

A szeptember 27-én megválasztott elnök, Dámosy Zsolt az elmúlt hét hétben ránézésre legalább hét évet öregedett. Ennek az lehet az egyik oka, hogy mint azt tegnap a küldötteknek elárulta, életében még soha nem dolgozott annyit, mint a közelmúltban a Ferencvárosért. Ez persze önmagában nem lenne baj, ha a munkának megvolna a hozadéka, de pénz még nem jött, csak folyamatosan megy. Mint arról tegnap már beszámoltunk, Pintér Attila menesztett vezetőedzőnek 45,9 millió forintot ítélt meg első fokon a bíróság, az MLSZ pedig a Gera Zoltán eladásából neki járó 16 milliót követeli –, és az elég kilátástalan tárgyalási pozíciókat Dámosy így jellemezte: „Tegnap is azzal zárt le a partnerünk egy megbeszélést, hogy ha majd Várszegitől visszaszereztük a nála lévő jogokat, akkor jelentkezzünk.”
Mivel azonban erre pillanatnyilag alig látszik remény, addig is lépni kell valamit. Az új ferencvárosi agytröszt erre találta ki, pontosabban vette át a nyugati élkluboktól, például a Barcelonától és a Bayern Münchentől a klubtagsági rendszert, amely ezer- forintos havidíjért szavazati jogot garantálna a tagoknak a majdani közgyűlésben. Tízezer jelentkezővel és az egy öszszegben befizetett egész éves summával kalkulálva ez még idén 120 millió forintos bevételt jelentene, amivel a legakutabb válságból kilábalhatna az FTC. A tegnapi küldöttgyűlés ennek érdekében három határozatot hozott. Először módosította az alapszabályt, amelyben így megjelent a „rendes tagság” kategória; másodszor négy hónappal meghosszabbította, így 2007. május 31-ig kiterjesztette Dámosy Zsolt elnök és az elnökség mandátumát; harmadszor felállított egy 12 tagú sportszakmai vezető szervet, a Sportigazgatóságot, amely két tagot delegál a mindenkori elnökségbe.
A döntések egyhangú szavazás eredményeként születtek meg, ellenvélemény csupán az előzetes hozzászólásokban fogalmazódott meg. Elhangzottak érdemi, parciális, azaz szakosztályi érdekeket tükröző és szőrszálhasogató vagy pusztán okoskodó megjegyzések, amelyek után Dámosy Zsolt az érzelmekre és az értelemre egyaránt ható, kétségbeesetten is eltökélt és racionális beszédében világossá tette: most, amikor egyik napról a másikra kell akár sorsfordító döntéseket is hozni, a parttalan demokrácia működésképtelenné teszi a rendszert, így a küldöttek vagy megbíznak az elnökségben, vagy semmi értelme a munka folytatásának. Az alapító elnök unokája, Springer Miklós még szenvedélyesebben vázolta fel ugyanezt az alternatívát, és a két sarkos vélemény hatott; működésbe lépett a „szavazógép”, minden lezajlott az előzetes forgatókönyvnek megfelelően.
Innentől tehát a Ferencváros hívein a sor. Először, ezrével jelentkezve a Fradi-tagságért, be kellene váltaniuk a klubvezetés reményeit, másodszor, ha a módosított alapszabály kínálta formát valóban megtöltik tartalommal, tanácsos lenne bölcs önmérsékletet tanúsítaniuk. Hiszen a jövőben a közgyűlésben már nem a szakosztályok képviselőinek, hanem a tagoknak lesz szavazati joguk, akik – Dámosy szemléletes rémlátomásával élve – egységes akarattal akár azt is keresztülvihetik, hogy az FTC kabalafigurája a zöld sas helyett a kék egér legyen.
Ez a veszély talán nem fenyeget. Mert legalábbis jelzésértékű, hogy a Ferencvárosi Torna Club első rendes tagja maga Springer Miklós lesz. És az sem valószínű, hogy afféle „rendetlen tagok” évi 12 ezer forintot áldoznának a Fradira.