Gazember világ

A régi gazemberrecept szerint tedd tönkre a vállalatot, és akkor majd olcsón juthat hozzá az ingatlanokhoz és a gépekhez a privatizáló, amely azonban nem lesz hálátlan, így felemelt fejjel és kövér bukszával távozhatsz, de az is lehet, hogy még a szakértelmedre is szükségük lesz. E régi recept íze van Molnár Lajos egészségügyi miniszter kórházreformos elképzeléseinek, amely szerint a jövőben lesznek súlyponti és a kiemelt listáról kimaradt kórházak is. A szerkezetátalakítás nem titkolt célja az, hogy a gyógyítást szolgáló aktív kórházi ágyak száma csökkenjen, a rehabilitációs ágyak száma pedig növekedjék. A hatvanezer aktív ágyból fél év alatt kilencezer szűnne meg, s nem elképzelhetetlen a „másodosztályú” kórházak bezárása sem. Bár a miniszteri reklámszlogen szerint céljuk az, hogy mérséklődjenek a területi egyenlőtlenségek, ez a mondat nem szükségképpen úgy értelmezendő, hogy felhúzzák a minőséget, hanem inkább úgy, hogy vitatható döntést követően gyakorlatilag tönkreteszik az egészségügyet.
Nem célom demagóg állításokat tenni, de amikor a minisztériumból kikerült munkaanyag szerint a kiemelt listáról kimaradt kórházak között találom a budapesti Bethesda Gyermekkórházat, a svábhegyi gyermekgyógyintézetet, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetet, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, a budapesti Nyírő Gyula Kórházat, a Szent Rókus Kórházakat, a szolnoki MÁV-kórházat, a debreceni Kenézyt vagy a 2005-ben az év kórházának nevezett Siófoki Városi Kórházat és néhány igen fontos munkát végző drogsegély- és drogterápiás intézetet, akkor nem túlzás az egészségügy tönkretételéről beszélni. Úgymond listára került néhány igen szegény körzetben működő kórház, illetve egészségügyi intézmény is – a teljesség igénye nélkül – Tatán, Cegléden, Hajdúnánáson, Mátészalkán. Ezután a szegény embereknek messzebbre kell majd menniük, nehézkesebben és drágábban juthatnak majd el a lakóhelyüktől távolabb eső kiemelt kórházakba. Ezt a helyzetet cseppet sem ellensúlyozza a posta- és iskolabezárások mellett a helikopteres Kóka miniszter vasút-felszámolási gigaterve, amely éppen e térségekben jelenthet érvágást az ott élőknek. A szaktárca már kijelölte a negyvennyolc első osztályú kórházat, s ma a kormány elé kerülhet a tervezet. Ma eldönthetik, hogy mely kórházra vár esetleg fejlesztés s melyre elsorvasztás. Nem kérdés, mi következik. Mivel az MSZP és az SZDSZ közötti viszony nem a legfelhőtlenebb, mondhatni a házasság már rég nem a szerelemről szól, hanem pénzről, kéjes hatalomvágyról, sanda érdekek kiszolgálásáról, lehet, hogy a szociális érzékenységre már csak nosztalgiával gondoló, ám Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „őszinteségéért” – hazudtunk reggel, éjjel meg este – vezeklő szocialisták feltételek nélkül megszavazzák Molnár Lajos homályos és kétséges elképzeléseit.
És még egy fontos momentum: a kórházasdit, a listázást – mint azt már megszokhattuk – most sem előzte meg szakmai előkészítés és érdekegyeztetés. „A gyermekkórházak, gyermekklinikák ágykihasználtsága ma is közel maximális, ami nem indokolja egyetlen gyermekkórház bezárását sem. Bármiféle átszervezés csak a szakmai szempontok figyelembevételével tarthatja fenn az elfogadható szintű gyermek-egészségügyi ellátást” – áll például a Nagycsaládosok Országos Egyesületének a közleményében.
Molnár Lajos, az elefánt miniszter pedig ismét tör és zúz. Pedig „a kórházak átalakítása/bezárása nem lehet a reform első teendői között. Meg kell előznie annak, hogy a háziorvosi és a járóbeteg-szakrendeléseket alkalmassá teszik megváltozott feladatukra. Ugyanaz történik itt is, mint a gazdaságban az elmúlt tizenhat évben: a privatizálandó vagyon leértékelése, majd a »befektető« érkezése, akit tárt karokkal vártak, tegyen már valamit, hogy a helyzet megváltozzon” – írja valahol egy egészségügyi közgazdász.
Molnár Lajos önzetlenül találta ki mindezt.